Olaszországi bivalytartás magyar szemmel

Az idén 25 éves Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete második alkalommal látogatott ki Olaszországba 2024. november 1. és 6. között. A résztvevők zöme bivalytenyésztő volt, akadtak olyanok is, akik a férjükkel/feleségükkel jöttek, továbbá a Magyar Államkincstártól és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától is csatlakozott hozzánk két fő. Így összesen 26 fő vett részt a ki ránduláson. A látogatás célja volt az olaszországi bivalytenyésztés és a mozzarella sajt gyártásának meg ismerése, szakmai tapasztalatcsere, valamint szakmai kapcsolat kiépítése az olasz tenyésztőkkel.

Forrás: pixino.com

Olaszországban az olasz mediterrán fajtájú bivaly található, a számuk 420 ezer, és két tartományban – Campania és Lazio – oszlanak meg. Campania tartományban összesen 5 megye van, itt található a bivaly állomány több mint kétharmada (70%) is, ez összesen 290 ezer állatot jelent. A tartományon belül Salerno megyében 110 ezer, míg Caserta megyében 170 ezer bivaly van. A maradék a többi tartományi megyében oszlik meg. A fenn leírtak alapján úticélként minden képpen olyan helyet szerettünk volna választani, ahol a bivalytenyésztésnek nagy hagyománya van, így esett a választásunk a Dél-Olaszországban lévő Altavilla Silentinára. Ez a község Salerno megyében található, Salerno várostól csupán 44 km-re. Idegenvezető és tolmács is a rendelkezésünkre állt, hogy a kommunikáció gördülékenyen menjen.

A tanulmányi kirándulást minél szakmaibbra szerveztük, így kinntartózkodásunk alatt összesen 10 gazdaságba látogattunk el. Ezek között voltak „kisebb” és nagyobb bivalytartók, magán és állami tulajdonban lévő gazdaságok. Az idézőjel szándékos, hiszen kint egy kisebb családi gazdaság is 250 állatnál kezdődik, ami magyarországi viszonylatban már nagy gazdaságnak számít. Ennél kisebb állományok ebben a régióban nincsenek. Sőt, vannak olyan gazdaságok is, ahol több ezer állatot tartanak. Annak ellenére, hogy az állatok tartása mindenhol intenzíven történik, nagy kontraszt van a bivalyok tartása és a gazdák gondolkodása között.

Mind a kis- és nagygazdaságokra jellemző, hogy fedett istállókban, nagyüzemi körülmények között, kötetlenül, betonpadozaton, nagycsoportosan tartják a bivalyokat. Az állatsűrűség tekintetében is akadt rossz példa, sok helyen zsúfoltan tartják őket, az egy állatra jutó férőhely nagysága alig haladja meg a 2 m2-t. Sok helyen pihenőhelyek sincsenek kialakítva. A trágyát általában heti rendszerességgel tolják ki az állatok alól, így ahol nincs pihenőhely, gyakorlatilag a saját trágyájukban tudnak csak feküdni. Van, ahol a trágyából biogáz előállítása történik. Dagonyázásra az állatoknak nincsen lehetőségük. A legeltetés sem jellemző, bár erre is akad pozitív példa. A rossz éghajlati adottságok miatt a szalmát inkább takarmányozásra használják, szecskázzák, és különféle terményekkel keverve etetik, pl. paradicsomtörköllyel. Nem jellemző, hogy az állatok alá alomanyag ként használják. Bár a meglátogatott gazdaságok között akadt pozitív példa is.

agrotrend.hu / Magyar Állattenyésztők Szövetsége