Mennyibe kerül az állatjólét?

Az EU rendelkezik a világ egyik legmagasabb állatjóléti normájával. Az első uniós jogszabály az állatok kíméletéről szólt, amelyet 1974-ben fogadtak el, és az állatok vágáskori védelmével foglalkozott. A politikai, piaci és polgári igényekre, valamint a tudományos fejlődésre adott válaszként az állatjóléti jogszabályok tovább fejlődtek, és ma már a gazdaságokban, a szállítás közbeni és a leöléskori elvárt állatjóléti feltételekre is kiterjednek. Az EU jogszabályainak legnagyobb része az élelmiszertermelő állatokra és a kísérleti célokra használt állatokra vonatkozik.

Fotó: Pixabay

Az EU élelmiszertermelő állatokra vonatkozó állatjóléti jogi keretét egy 1998-as, a tenyésztési céllal tartott állatok védelméről szóló irányelv adja, és valamennyi haszonállatra vonatkozik, általános elveken keresztül védelmet biztosítva számukra. Ezt az irányelvet ágazatspecifikus jogszabályok egészítik ki. Négy irányelvet fogadtak el bizonyos fajok tartásáról 1999 és 2008 között, amelyek szabályozzák a tojótyúkok, brojlerek, sertések és borjak jólétét, és így az EU tenyésztett emlőseinek összesen 48%-ára és a szárnyasok 80%-ára terjed ki. Ezenkívül 2005-ben rendeletet fogadtak el a gazdasági tevékenység keretében történő állatszállításról, 2009-ben pedig az állatok leöléskor történő védelméről.

2012-ben az Európai Bizottság elfogadta a 2012-2015 közötti időszakra szóló, az állatok védelmére és jólétére vonatkozó uniós stratégiát, amelynek célja a jogszabályok egységes alkalmazása és érvényesítése valamennyi tagállamban. A stratégia a 2006-2010-es időszakra vonatkozó, az állatok védelméről és jólétéről szóló közösségi cselekvési terv folytatása volt. Az Európai Számvevőszék 31/2018. sz. különellenőrzési jelentésében megfogalmazott ajánlást követően a Bizottság elindította a stratégia értékelését, amely 2020 végéig tartott.

2019-ben a Tanács következtetéseket adott ki az állatjólétről – amely a fenntartható állattenyésztés szerves része. Felkérte a Bizottságot, hogy értékelje új jogszabályok szükségességét és lehetséges hatását.

A szigorúbb állatjóléti előírások a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok közé tartoznak, amelyek szükségesek a Farm to Fork stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. Ez a stratégia – egyéb intézkedések mellett – előrevetítette az élelmiszertermelő állatokra vonatkozó uniós állatjóléti jogszabályok alkalmassági ellenőrzésének elvégzését, ami az úgynevezett „Fitness Check”. A Fitness Check-nek az is fontos része volt, hogy azonosítsa a lehetséges hiányosságokat a meglévő szabályok kialakításában, hatályában vagy végrehajtásában, megvizsgálja az egyszerűsítési továbbá a szabályozási költségek és terhek csökkentésének lehetőségekeit, valamint megmutassa a hiányosságokat és fejlesztendő területeket. Ennek eredményei a Farm to Fork stratégia nyomon követésének részét képezik, és tartalmazzák annak mérlegelését, hogy milyen további (jogalkotási és nem jogalkotási) intézkedésekre lehet szükség ahhoz, hogy az EU állatjóléti céljait hozzáigazítsák a Green Deal és a Farm to Fork stratégia fenntarthatósági céljaihoz.

Az ehhez kapcsolódó társadalmasítási folyamat 2021. végén- 2022. elején zajlott le, ahol több, mint 60.000 városlakó és gazdálkodó szervezet küldött be véleményt. A véglegesített Fitness Check jelentés pedig 2022. október 4-én jelent meg. Ehhez kapcsolódóan a jelenlegi uniós állatjóléti jogszabályok költség-haszon elemzéséhez egy külső tanulmány szolgáltatta a fő bizonyítékalapot.

A tanulmányból jól kitűnnek a legfontosabb eredmények. Az alkalmassági ellenőrzés megállapította, hogy az EU állatjóléti jogszabályai javították az állatok jólétét a megelőző időszakhoz képest. Ez főként elmondható olyan fajok esetében, melyekre külön jogszabályok is vonatkoznak (sertések, borjak, tojótyúkok, brojlerek). Általában véve azonban az állatok jólétének szintje még mindig nem optimális az EU-ban. Ez különösen igaz azokra az állatokra, amelyekre vonatkozóan jelenleg hiányzik a fajspecifikus jogszabály, mint például a tejelő tehenek. A jelentés azt is megállapította, hogy a több mint 10 éve nem módosított szabályok nem tartanak lépést a különböző tagállamok nemzeti jogszabályainak alakulásával, és ez tovább rontja a helyzetet. Emellett viszont elismeri, hogy az EU állatjóléti jogszabályai számos további előnnyel jártak az állatok és a társadalom számára, mint például az állatonkénti magasabb termelékenység, az ökoszisztéma-szolgáltatások javítása, az antibiotikumok alacsonyabb mértékű felhasználása és a jobb közegészségügy.

Az állatjóléti követelmények betartása mind az élelmiszer-vállalkozások, mind a hatóságok számára többletköltséggel járnak. Bár korlátozottak a rendelkezésre álló bizonyítékok, ezek mégis azt sugallják, hogy az előnyök felülmúlják az állatjóléti követelményekhez kapcsolódó költségeket idővel. Sok piaci szereplő viszont úgy véli, hogy a magasabb követelmények piaci megtérülése elégtelen és jelentős versenyhátrányt okoz az EU-n kívüli termékekkel szemben. A döntéshozók abban látják a befektetések jobb megtérülésének lehetőségét, ha a gyártók több, és jobb tájékoztatást adnak a fogyasztóknak, egyértelművé téve számukra döntéshelyzetben, hogy az adott termék összhangban van-e az állatjóléti elvárásaikkal.

2021 és 2022 között költség-haszon tanulmány készült annak felmérésére, hogy az EU állatjóléti jogszabályai milyen költségekkel és hasznokkal járnak a vállalkozások, a fogyasztók és a hatóságok számára az állatjólét, a környezet és a közegészségügy dimenziói tekintetében (a tanulmány elérhető a SWD(2022)328 jelentés VIII. mellékletében). Az adatok korlátozott elérhetősége miatt hipotetikus forgatókönyveket kellett felállítani a termelési költségek abszolút érték-változásainak közelítéséhez. Ennek megfelelően lehetséges, hogy ezek a feltételezett forgatókönyvek nem felelnek meg a valós fejleményeknek, de a rendelkezésre álló szakirodalmi adatok alapján a legjobb becsléseket publikálták. A tanulmány azt mutatja, hogy az EU állatjóléti jogszabályainak való megfelelés közvetlen költségekkel járt a vállalkozások és a közigazgatás számára. Például a tanulmány becslései szerint a megfelelés közvetlen költségei kb.

• A sertésekről szóló irányelv tekintetében évi 404,9 millió euró (azaz az éves átlagos sertéstermelési érték 1,47%-a)
• A brojler-irányelv tekintetében évi 35,8 millió euró (azaz az éves átlagos brojlerhús-termelési érték 0,26%-a)
• A leölési rendelethez kapcsolódóan évi 23 millió EUR és 49 millió EUR között (azaz a vágóhidak éves átlagos termelési értékének kevesebb, mint 0,11%-a)

A tanulmányban különbséget tettek a „visszatérő” költségek (becslések szerint az összköltség 40%-a) és az „egyszeri” költségek között, ez utóbbiak a tartási helyek átalakításához kapcsolódó költségek.

A sertésekről szóló irányelv esetében a gazdálkodók egyszeri költségeit 157,6 millió euróra becsülik, míg rendszeres költségeik évi 247,3 millió eurót tesznek ki. A tojótyúkokról szóló irányelv esetében a gazdálkodók rendszeres éves költségeit 152 millió euróra, míg az egyszeri költségeket évi 440 millió euróra becsülik. Ezeket az értékeket a legnagyobb körültekintéssel kell kezelni, mivel átlagos éves értékeken alapulnak, sok feltételezést tartalmaznak, és csak egy pillanatképet jelentenek az időben. Mindazonáltal azt mutatják, hogy az állatjólét javításának költségterhe jelentősen eltér a termelési folyamat különböző szereplői között.

Nyilvánvaló, hogy az EU állatjóléti jogszabályai megnövekedett költségekhez és további adminisztratív terhekhez vezettek. Ezeket a költségeket elsősorban a gazdálkodók viselik. Például egy megkérdezett, gazdálkodókat képviselő szervezet úgy becsülte, hogy a sertésekről szóló irányelv kocánként átlagosan 300-350 eurós költséggel jár.

Az állatszállítások esetében a fő megfelelési költségek a szállítási és tervezési információk összeállításával és vezetésével kapcsolatos visszatérő költségek. Az adatok hiánya miatt a közlekedési rendelet esetében a költség-haszon tanulmányban nem lehetett megbecsülni a megfelelési költségek gazdasági fontossághoz viszonyított százalékos arányát. Egy 2010-es tanulmány szerint azonban a közlekedési rendelet évi 1 726 millió eurós költségeket ró a vállalkozásokra. A rendelkezésre álló korlátozott bizonyíték arra utal, hogy a hatóságok költségei (ellenőrzési költségek) a közlekedési rendelet miatt 5-15 %-kal nőttek. Egy 2011-es tanulmány szerint a közlekedési rendelet megnövelte a tagállami illetékes hatóságok, valamint a közlekedési társaságok adminisztratív költségeit. Noha nem állt rendelkezésre megbízható bizonyíték a hatóságok adminisztratív többletköltségeire, a becslések szerint az utazásonként 25 euró, szállítói engedély esetén 515 euró és jármű jóváhagyási bizonyítvány esetén pedig 26 euró volt. Mivel ezek a költségek főként munkaerőköltségek voltak, azok tagállamonként eltérést mutattak.

A célzott felmérésben a válaszadók mintegy harmada nem tudott választ adni arra, hogy az uniós állatjóléti jogszabályok betartásának költségeit meghaladják-e az előnyök. Akik válaszoltak, azok közül a válaszadók többsége úgy vélte, hogy a vágóhidak (54%) és a kiskereskedők (67%) előnyei meghaladják a költségeket. A gazdálkodók és a fuvarozók körében megoszlanak a vélemények, a válaszadók valamivel kevesebb mint fele gondolja úgy, hogy az előnyök meghaladják a költségeket. A nyilvános konzultáció során a válaszadó cégek/üzleti szervezetek és gazdasági társaságok túlnyomó többsége (72%) úgy vélte, hogy az uniós szabályokban meghatározott (bizonyos) állatjóléti követelmények betartása (túlságosan) megterhelő és költséges a termelők számára.

Ezeket a jóléttel kapcsolatban felmerülő költségeket a meg nem felelés költségeivel összefüggésben is figyelembe kell venni. Egy megkérdezett fogyasztói szervezet úgy véli, hogy az EU állatjóléti jogszabályainak előnyei meghaladják a költségeket, mivel a meg nem felelés negatív hatásai is költségesek, és nem szabad alábecsülni azokat. Például a vágóhidakon a rossz állatjólét miatti húselutasítások akár a profit 43%-át is kitehetik, így az komoly hatással lehet például az írországi sertéstelepek fennmaradására.

A megkérdezett iparági szervezetek közösen úgy vélik, hogy bár a fogyasztók érdeklődése az állatok jóléte iránt az elmúlt években megnőtt, a piaci megtérülés még mindig nem elegendő az állatjóléti befektetések megtérüléséhez, mivel a fogyasztók nincsenek tisztában élelmiszereik előállítási szabványaival és körülményeivel, valamint továbbra is az ár a legfontosabb tényező ételválasztásuknál.

A fenti információkat kifejtő dokumentum és összefoglalók az Európai Bizottság honlapján találhatóak.

agrotrend.hu / NAK, Pető Krisztina