Kozma Ferenc – a magyar lótenyésztés fellendítője

Hiba lenne Kozma Ferenc méltatásánál csak a lótenyésztéssel kapcsolatos érdemeiről beszélni, hiszen a négy állami ménesbirtokon jelentékeny agrártermelés folyt, messze meghaladva az országos színvonalat. A szántóföldi növénytermesztésben a gabonafélék mellett jelentős területet biztosítottak a takarmány- és ipari növények termesztésének. Korszerű vetésforgó, hatékony szerves- és műtrágyahasználat. gépesítés, nyugati fajta szarvasmarhák tenyésztése, Mezőhegyesen cukor- és szeszgyár működése jelezte, hogy méltán nevezik ezeket a gazdaságokat később mintabirtokoknak. Mindehhez az alapot Kozma Ferenc teremtette meg.

Kozma Ferenc 1825-ben született a Somogy megyei Sörnyepusztán. Haladó szellemű, feltörekvő nemesi családból származott; rokonai közül többen tűntek ki gazdasági, művészeti, közéleti tevékenységükkel. Alsófokú iskoláit Pápán végezte, s a katonai pályára készült. Kora gyermekségétől fogva vonzódott “a legnemesebb állat”, a ló iránt.

Fotó: Wikipedia

Katonai szolgálatát 1844-ben szintén a lovasságnál kezdte, majd a lovastestőrségnél folytatta, ahol hamarosan tiszti rangot kapott. Hazafias érzelmei azonban a döntő pillanatban mindennél erősebbnek bizonyultak: a császári testőrtiszt a forradalom, a fellángoló szabadságharc oldalára állt. Vitézül küzdött a csatamezőn, egészen a nemzeti ügy szomorú bukásáig.

Kozma Ferenc miniszteri tanácsos

A fenyegető megtorlás elől – mint annyian mások – bujdosni kényszerült. Csak később, a helyzet enyhültével telepedett meg Baracskán, felesége Fejér megyei birtokán. Az abszolutizmus ekkor már kereste a kapcsolatokat a magyarság tehetséges tagjaival; megpróbált rést törni a “passzív rezisztencia” falán. A kormányzati szervek többször ajánlottak Kozma Ferencnek is megfelelő beosztást. Mégis csak a kiegyezés után – Deák Ferenc személyes ösztönzésére – lépett állami szolgálatba. Így került 1867-ben titkárként a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumba. 1868-ban a méneseket a hadseregtől a minisztérium, azon belül az újonnan megszervezett lótenyésztési osztály vette át, melynek vezetésével Kozma Ferencet bízták meg. 1872-ben hatáskörének kibővítésével, miniszteri tanácsossá nevezték ki. A lótenyésztés előtt nagy feladatok álltak. Első helyen a hadsereg igényei jelentkeztek, de az agrártermelésben – fuvarozásnál és igaerőként -, továbbá a közlekedésben nélkülözhetetlenek voltak a lovak. A mennyiségi növekedésen túl nagymértékű minőségi javulásra volt szükség.

A ménesbirtokok helyzetének rendezése

Hallatlan lendülettel kezdett munkához, ahhoz a munkához, amelyet a mindenkori rosszindulatúak és kárörvendők eleve kudarcra ítéltek. A bécsi udvar és hűséges hívei ugyanis a balszerencsés háborúk és a fenyegető külpolitikai helyzet kikényszerítette belső enyhülést csupán átmeneti állapotnak tekintették. Arra számítottak, hogy ha a kívülről szorongatott császárság fellélegezhet, akkor a nemzeti jogok ismételt elnyomásával hamarosan újra teljesen osztrák fennhatóság alá helyezhetik a magyar méneskar intézményeit, gazdasági-szakmai szervezetét és lóállományát. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt, hogy Kozma rendelkezése ellenére Mezőhegyesen az átvétel után évekig a német volt az uralkodó nyelv, a ménesbirtok akkori vezetői hivatalos jelentéseikben nem használták az ország nyelvét. Joggal tiltakozott a Csanád megyei Gazdasági Egylet. hogy “…magyar földön és magyar pénzen, nagyrészt idegen származású egyénekkel kezeltetik az országnak ezen egyik legjelentékenyebb lótenyésztési telepe” s itt megtűrik, a német nyelvnek kizárólagos használatát”.

Törzstenyészetek létrehozása

Kozma Ferenc nem vitatkozott sem ellenlábasaival, sem a kétkedőkkel, hanem cselekedett. Mindenekelőtt felfrissítette a hazai lótenyésztés egész parancsnoki karát. A jóakaratú és tehetséges szakembereket megtartotta, de egyszersmind új erőkkel, ügyes, rátermett tenyésztőkkel egészítette ki a személyi állományt. Következetesen küzdött a minden fejlődést Fékező bürokrácia ellen; a fölösleges iratküldözgetést megszüntette, az egész ügyintézést a lehetőséghez képest leegyszerűsítette. Ugyanakkor felgyorsította az érdemi tevékenységet. Mindenekelőtt a már elbizonytalanodott sorsú állami méntelepeket fejlesztette fel. Bábolnán, Kisbéren, Mezőhegyesen magas színvonalú törzstenyészeteket létesített.

1874-ben kezdeményezésére helyezték az Olt völgyében fekvő Fogarasra a lipicai tenyésztörzset. Módot talált rá, hogy a törzstenyészetekbe külföldről is szerezzen be kitűnő vonalakat. Egyúttal kialakította az országos tenyészkörzeteket. A méntelepek mellett működtek a nagyobb körzeteket átfogó teleposztályok, ezeknek egyik legfontosabb feladata a fedeztetőállomások létrehozása és megfelelő ménekkel való ellátása volt. Kozma folyamatosan növeltette a méntelepek osztályait és fedeztetőállomásait, s az 1880-as évekre elérte, hogy a négy nagy állami ménesbirtoknak 18 osztálya volt Magyarország különböző vidékein, és egy-egy osztály 100-200 mént tudott a körzetébe tartozó fedeztetőállomásnak rendelkezésére bocsátani.

Lovaregyletek

Gondoskodott róla, hogy ezeket a törzstenyészetek értékes “cseppvér-szolgáltatással” lássák el. Megalakította a megyei lótenyésztő bizottságokat, melyeknek tagjai a helyi lótenyésztő földbirtokosok, a megyei lovaregyletek, illetve gazdasági egyesületek tagjai s a minisztérium képviselői voltak. Ezzel mintegy társadalmi, tehát jóval szélesebb síkra helyezte át a hivatalos ténykedést, ugyanis e bizottságok jelentették az összekötő kapcsot az állami ménesek és a köztenyésztés között. Figyelme kiterjedt a lóállomány párosítására, felnevelésére, hasznosítására. Buzgólkodásának sikerült számos – eleinte bizony idegenkedő – gazdasági vezetőt, jeles gyakorlati lótenyésztőt megnyernie. Erőfeszítései nem voltak hiábavalók: a magyar lótenyésztés hamarosan újból fellendült. Rövid idő alatt híressé vált a kisbéri angol telivér és az angol félvér, a bábolnai arab, a mezőhegyesi Gidrán, Nonius és angol félvér (Furioso-North Star), valamint Fogarason a lipicai. Mindezt úgy érték el, hogy Kozma Ferenc utasítására az egyes fajták tenyésztéséhez és jellegéhez illő nemesvérű apaállatokat szereztek be.

A mezőhegyesi Gidrán. Forrás: Mezőgazdasági Pantheon

Tenyészpolitikájában Kozmát sohasem ragadta túlzásokba az őszinte lelkesedés. Kellőképpen értékelte és pártolta ugyan a telivértenyésztést, de sohasem a többi fajta rovására. Ezt a mértéktartó szemléletet igyekezett a körzetekben, a bizottságok, a tenyésztők, a lótartó gazdák körében is érvényesíteni. Kiforratlan fajtákat azonban nem engedett be a köztenyésztésbe. Mint mondotta: “a telivérben elkövetett hibát egy-két nemzedéken belül a szakember selejtezéssel korrigálja, de a dolgozó paraszt, a kisgazda tenyészetét generációkra tönkreteszi, mivel annak nincs rávaló pénze a korcsot vágóba küldeni”.

Világkiállítás

Az a tény, hogy az állami ménesekből kiválogatott magyar lovak az 1878. évi párizsi világkiállításon a francia köztársasági elnök nagy aranyérmét nyerték el, szintén Kozma Ferencnek köszönhető. Méltán kapta meg a francia Becsületrend tiszti keresztjét, majd később a Szent István Rend lovagkeresztjét. Kozma tevékenységének talán legnagyobb nyilvános elismerése az 1885. évi általa szervezett országos lótenyésztési kiállítás hatalmas sikere volt. Itt kerültek ország-világ elé közel két évtizedes irányítómunkájának eredményei.

Sokrétű, nemes törekvései sajnos gyakran ütköztek ellenállásba, vagy egyszerűen anyagi érdekekbe. Többek között a szemére vetették, hogy Széchenyi emlékét mintegy megtagadva, valóságos ellensége az ügetőlónak. Holott éppen Kozma Ferenc működése alatt kezdődött a magyar jukker keresztezése az orosz ügetővel, az Orlovval és az amerikai trapperrel; Kozma pártolta és bátorította a sportlótenyésztés kezdeményezőit.

Munkásságának eredményét a statisztikai adatok talán minden méltatásnál hitelesebben jelzik. 1867-ben Magyarországról 7907 lovat adtak el külföldre, 1897-ben pedig 41.177-et. A számszerű növekedés tehát ötszörös, de ennél többet mond az anyagi mutató, az exportált lovakért kapott összeg, amely az 1867. évi kb. 600.000 Ft-hoz képest több mint 14 millióra, közel huszonháromszorosára emelkedett. A hirtelen minőségi ugrás találóan tükrözi Kozma Ferenc munkájának horderejét.

Kozma Ferenc körei

Szakmai tevékenysége semmi esetre sem választható el emberi kapcsolataitól. Számos kortársának véleménye szerint nem csupán szakértelmének, kitűnő tenyésztői érzékének és hallatlan gyakorlatának köszönhette sikereit. Nagymértékben segítette az a kellemes közvetlen viszony, amely munkatársaihoz fűzte. Kozma Ferenc rangra, származásra, beosztásra való tekintet nélkül becsülte meg azokat, akik segítették tervei valóra váltásában, a magyar lótenyésztés fellendítésében.

Kozma minden év nyarának elején végiglátogatta a ménesbirtokokat, személyesen ellenőrizve az ott folyó munkákat, s a lóállomány szokásos osztályozását és selejtezését. 1892. június 7-12. között Kisbéren tartózkodott, ahol megfázott, de folytatta körútját. Június 24-én érkezett Mezőhegyesre, ahol a tüdőgyulladás ágyba kényszerítette, s már nem gyógyult fel, július 6-án meghalt. Baracskán temették el. Amikor Mezőhegyesen emlékünnepség keretében avatták fel szobrát (Zala György remek alkotását), nemcsak a hivatalból hivatalos közönség, hanem az egyszerű emberek hívatlan százai állták körül, könnyezték meg egykori “főnöküket”. A Magyar Lovaregylet is 60.000 koronás emlékdíjat alapított Kozma Ferenc, a nagy hazafi, a nagyszerű tenyésztő és a kiváló szervező tiszteletére. Szobrot kapott Kisbéren is (Horváth Adorján műve), utcát neveztek el róla Mezőhegyesen és a fővárosban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium épülete mellett. A Magyar Lóverseny Vállalat Galopp-pályáján minden év őszén megrendezik a nevét viselő emlékversenyt.

agrotrend.hu / Mezőgazdasági Pantheon