Genomikai tenyészértékbecslés a juhágazatban

Szinte minden gazdasági állatfaj esetében megkezdődött már a genomikai tenyészértékbecslés alkalmazása. Vannak fajok és fajták, ahol még csak kísérleti, előkészítő stádiumban van ez a korszerű eljárás, és van, ahol már a mindennapi gyakorlat része lett ez a módszer. Idehaza is több szarvasmarhafajta esetében működik már a genomikai tenyészértékbecslés, jogosan merült tehát fel a juhtenyésztők részéről is, hogy lehet-e alkalmazni a módszert ebben az ágazatban is.

Forrás: pixabay.com

Röviden a módszerről

A genomikai tenyészértékbecslés (angol rövidítése alapján GEBV) lényege, hogy a fenotípusos és származási adatokra épülő hagyományos tenyészértékbecslést ki tudja egészíteni genetikai adatokkal is. Ennek eredményeként lényegesen megnövekszik a tenyészértékbecslés pontossága, lerövidül a generációs intervallum, és alacsony öröklődhetőségű tulajdonságok esetén is jelentős előrehaladás érhető el. Ehhez szükséges egy adott fajtához kapcsolódó, nagy, ismert genetikai struktúrájú populáció, amelyhez később viszonyítani lehet az egyedek genomikai jellemzőit. Kellenek hozzá alapos és megbízható származási és termelési adatok, jelentős laborháttér és fejlett bioinformatikai rendszer – na és tegyük hozzá ezeket összehangolni képes szakértelem.

Mások már jól használják

A genomikai tenyészértékbecslést elsősorban a szarvasmarha faj több fajtájában használják rutinszerűen, de számos más fajban is vannak már jó példák, így egyes ló-, sertés-, baromfi-, sőt halfajták esetében is. A szarvasmarhafajtáknál (kiemelten a holstein fríz, charolais, limousin fajtákat, valamint az európai hegyitarka fajtakört) előnyt jelent, hogy a világfajták kontinensektől vagy országtól függetlenül viszonylag egységes genetikai felépítésűek (összehasonlíthatók), nagy létszámúak, és jelentős gazdasági érdek fűződik a fejlesztésükhöz. Komoly hajtóerőt jelent ehhez, hogy szükség volt a nagy generációs intervallum (vagy még inkább a nagy nemzedékköz) kiváltására, illetve az, hogy a jelentős vizsgálati költségeket ellensúlyozni képes a nagy egyedi érték. A GEBV használatában úttörőnek számító holstein-fríz nemesítése esetében a tenyészértékbecslés pontossága 30-40%-ról 70% fölé emelkedett, lényegében születéskor (vagy már az előtt) becsülhető az egyedi tenyészérték, lecsökkent a generációs intervallum, mindezek révén pedig meredekebbé vált a termelés-előrehaladás genetikai trendje. Hozzá kell tenni, hogy a sikeres programok nemzetközi összefogásban zajlanak, ami közös adatszolgáltatást, egy nemzetközi, meg bízható laboregyüttes használatát és egy tenyészértékbecslő bioinformatikai központ közös elfogadását jelenti.

agrotrend.hu / Magyar Állattenyésztők Szövetsége