Fiatalításra van szükség!

Augusztusban és még szeptember első felében is egymást érik a közgyűlések, amelyek egy részén tisztújítás is lesz. Erre jellemzően 4 vagy 5 évente kerül sor.

Egy ideje már visszatérő dilemma a fiatalítás kérdése. A ma működő egyesületek és szövetségek döntő része több mint 25 éve, a kilencvenes évek elején alakult. A szervezetek társadalmi elnökei mellé jellemzően a harmincas éveikben járó, agilis, a szakmájuk iránt elkötelezett fiatal szakemberek kerültek ügyvezetőnek vagy titkárnak és a vezető testületekbe is sokan kerültek be ebből a generációból. ők ma már nyugdíjkorban vagy annak közelében vannak.

Fotó: Facebook / Dr. Wagenhoffer Zsombor

A generációváltás minden területen időszerű és nehéz kérdés, de az állattenyésztésben különösen az. Aki ebben a csodálatos, de egyáltalán nem könnyű szakmában eltölt negyven évet, annak életmódjává válik az, amivel foglalkozik, és ebből a „mókuskerékből” önként kevesen szállnak ki. Az is tény, hogy csak az tud egy életet ledolgozni a tenyésztésben, aki kellően konok ember, és nem adja fel egykönnyen a dolgokat. Ugyanakkor ez a tulajdonság a lant letételében nagyon erős gátat jelent.

Szóval, érdekes szakma a miénk, hiszen ide sem bekerülni, sem bent maradni, sem kiszállni nem könnyű. Harmadik generációs állattenyésztőként van némi személyes tapasztalatom ebben.

Napjaink legfontosabb és egyben talán legnehezebb feladatai közé tartozik – ami nemcsak a mi jövőnket, de az ágazat sorsának alakulását is meghatározza majd – az idősebb, tapasztalt és a fiatal, lelkes kollégák helyes arányának kialakítása a tenyésztőszervezetek döntéshozó testületeiben, és a vezetésben pedig a fiatalítás. Ez az igazi tétje a most zajló tisztújításoknak!

A világ rettenetesen felgyorsult, és ezt a tempót a fiatalabb generációk nyilván könnyebben tudják felvenni. A digitalizáció hatalmas előnyei mellett komoly veszélyt is jelent mindazokra, akik sokkal nehezebben ismerik ki magukat a sok kütyü és okos műszer között.

Nem szabad ugyanakkor szembeállítani egymással a generációkat, van elég dolog, ami amúgy is feszültséget okoz köztük. Ezt szokták generációs szakadéknak hívni. Idősnek és fiatalnak meg kell becsülnie egymást, és meg kell adniuk a tiszteletet kölcsönösen egymásnak, akkor tud őszinte párbeszéd és együtt működés kialakulni, ami a tenyésztőszervezetek közösségeinek alapja kellene, hogy legyen.

Sajnos ebben a tekintetben nem állunk túl jól, és mondjuk ki: ebben az idősebb generációnak sokkal nagyobb felelőssége van. ők voltak/vannak abban a helyzetben, hogy a fiatalokat felkarolják, tanítsák és az utódlást előkészítsék. Erre azonban kevés jó példát látunk. Ilyen üdítő kivétel a Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete, amelynél néhány hete sikeresen újult és fiatalodott meg az egyesület vezetősége. Nem mellesleg az egyik legdinamikusabban fejlődő tenyésztőszervezetről van szó!

Szép számban vannak ugyanakkor olyan tenyésztőszervezetek, amelyek hamarosan belezuhanhatnak (vagy már bele is estek) a generációs szakadékba, magukkal rántva fajtákat és tenyésztői közösségeket.

Bízom benne, e sorokat olvasva sokan elgondolkodnak, vajon mennyire sikerült vagy sikerül majd ezeket az elveket megvalósítani és azon, hogy nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit elmulasztunk megtenni.

dr. Wagenhoffer Zsombor

ügyvezető igazgató

Magyar Állattenyésztők Szövetsége

agrotrend.hu