Az Aranytörzskönyv újraalapítása óta közel három évtized telt el

A tejtermelés mindennapjai folyamatos kihívások elé állítják a tenyésztőket, akiknek kitartása és elhivatottsága nélkülözhetetlen a 365 napos munka során. A megfeszített munka közepette szükség van olyan ünnepi pillanatokra, amikor a (szakmai) társadalom elismeréssel fordul feléjük, méltatva áldozatos munkájukat. Az Aranytörzskönyv ma is ezt a szerepet tölti be – lehetőséget nyújt az ünneplésre, miközben a szarvasmarhatenyésztés múltját és jelenét egyaránt megidézi. /Megjelent a Magyar Állattenyésztők Szövetségének weboldalán./

Ha visszatekintünk a magyar tenyésztőszervezetek történetére, látható, hogy hosszú út vezetett az Aranytörzskönyv kialakulásáig és 1995-ös újraalapításáig. Az első hazai állattenyésztő szervezet, az „Állattenyésztő Társaság” 1830-ban alakult meg, és gróf Széchenyi István vezetésével kezdte meg munkáját. Széchenyi a társaság feladatait így foglalta össze: „Lóversenyzés, állatbemutatás, paraszti kanczák jutalmazása – árverés – lóiskola – országos méneskönyv”. Ez a korai szervezet képezte az alapját a modern tenyésztési módszerek kialakításának, és inspirációt adott a későbbi törzskönyvi rendszerek meg alkotásához.

Az Aranytörzskönyv gondolata Wellmann Oszkár professzortól származik, aki az állomány legkiválóbb egyedeit kívánta nyilvántartásba venni.

“Tenyészmarháink legjavát tartja nyilván, azt a kiváló állományt, amely mind a termelés, mind pedig a külső testalakulás tekintetében a legértékesebb, s ennélfogva azt a forrást szolgálja, amelyből szarvasmarha-tenyésztésünk a haladás vizét merítheti.”

1938-ban az Országos Törzskönyvelő Bizottság megalapította az Aranytörzskönyvet, amely célul tűzte ki, hogy az elit tehenek közül kiválogassa a legértékesebb egyedeket. A válogatás feltétele szigorú volt: 6 élő borjú, legalább 25 000 liter tej és 900 kg tejzsír termelés. A bikák közül pedig csak azokat vették fel, amelyek leg alább 10 tehénutóda szerepelt az elit tehenek törzskönyvében.

Most, 30 év elteltével ismét egy újabb tehén aranytörzskönyvi iktatására gyűltünk össze, büszkén megemlékezve elődeink sikeres munkájáról, hiszen azóta több mint 1.300 egyedet vezethettünk be ebbe a díszes törzskönyvbe.

Közel 30 évvel az Aranytörzskönyv újbóli megnyitása után láthatjuk, hogy az örökség, amelyet a régi generációk hagytak, még mindig él. Az Aranytörzskönyv új generációkat motivál, és emlékeztet arra, hogy a szarvasmarhatenyésztés nemcsak termelésről, hanem hagyományról, minőségről és kitartásról is szól.

A teljes beszámoló a novemberi Magyar Állattenyésztők Lapjában olvasható

agrotrend.hu / Magyar Állattenyésztők Szövetsége