Az állattenyésztés nem kegyetlen és a hús nem gyilkosság!

Az állattenyésztést és az állati termék-előállítást érintő, napjainkban igen gyakran felmerülő kérdések körében az állatjólét szintén egy olyan kényes téma, amely valamelyest érthető módon sok ember számára érzelmi kérdés. Az állatok iránti szeretet és ezzel egyidejűleg az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása iránt érzett vágy egyeseknek erkölcsi dilemmát okozhat. Ennek ellenére az Európában alkalmazott, jól irányított állattartási és állati termék-előállítási rendszereket ─ amelyekben az állatok egészségéről és jólétéről a teljes termelési rendszerben magas színvonalon gondoskodnak ─ általánosítva kegyetlennek minősíteni nagyon leegyszerűsítő és szélsőséges megközelítés.

Fotó: Copa-Cogeca – ELV – Livestock farming is not cruel, and meat is not murder

Az állattenyésztés kíméletlen!? – Milyen álinformációk állnak ezen kijelentés mögött?

A világ első állatvédelmi törvényét 1822-ben, a brit parlamentben fogadták el. Abban az időben Jeremy Bentham filozófus a hasznosságot és az érző lények érdekeit az élet és az életvitel alapelvévé tevő etikai irányzat, az utilitarizmus (haszonelvűség) alapító atyja, a brit társadalom kiemelkedő alakja volt. Bentham utilitarizmusa szerint az erkölcsileg helyes cselekedet az, amely a legjobb eredményt hozza a legtöbb egyed számára – és ez magába foglalja az állatokat is. A legjobb eredményt úgy számítják ki, hogy az örömérzet vagy a boldogság teljes összegéből levonják a fájdalom vagy szenvedés teljes összegét.

Bentham erőteljes eszméje megnyitotta az utat a mai jóléti központú társadalmak felé, egyben ez a megközelítés lett az állatvédelem filozófiai alapja is. Az az elképzelés tehát, hogy a haszonállatoknak nem szabadna például stressztől, félelemtől, betegségektől vagy sérüléstől szenvedniük, jól bevált iránymutatás az állattenyésztésben már az 1960-as évek óta. Azóta az állatjólét fogalma olyan irányba fejlődött, amely nemcsak a szenvedés elkerülését, hanem a pozitív érzelmek jelenlétét is megköveteli.

Minden olyan állítás, amely szerint az állattenyésztés kegyetlen, közvetlenül kapcsolódik az állatok szenvedésének gondolatához. Az állattartó telepeken alkalmanként előfordulhat, hogy az állatok szenvednek, azonban Európában semmiképpen sem ez a jellemző. Az állatkínzás a hanyag állománykezelésből vagy a szakértelem hiányából fakadhat és az ilyen esetekről minden esetben értesíteni kell a hatóságokat.

Az állatjólét kutatásával foglalkozó szakemberek megfelelő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy megállapítsák, vajon az állatok szenvednek-e vagy sem, és a modern állatjóléti kutatások nagy része az állattartási környezet javítására összpontosít, a haszonállatok pozitív érzelmi állapotának növelése érdekében. Ezek a kutatások a tartástechnológiák folyamatos fejlesztését segítik. A jelenleg alkalmazott tartási rendszereket az állatok igényeire tervezték, úgy, hogy azokban az állatok jól érezzék magukat. Amennyiben az állatok szenvedéséről számolnának be a telepekre kijáró állatorvosok vagy más állattenyésztési szakértők, akkor az ilyen tartási rendszerek nem lennének megengedettek.

A Bentham-féle utilitarizmus lényeges kritikája az, hogy hogyan is számíthatjuk ki cselekedeteink eredményét a ”szenvedés” és a ”boldogság” mértékének megbecsülésével. Az ilyen ”számítások” gyorsan személyes véleményformává és értelmezéssé válhatnak.

Az állattenyésztés mellett azonban érvelhetünk az által teremtett munkahelyekkel, az ágazatból élő családokkal, az állati fehérjeforrások étrendi jelentőségével, a séfek és a kulináris ”dizájnerek” kreatív munkájának sokféleségével, az élelmiszer-ellátás biztonságával és sok más, az emberi jóléthez hozzájáruló szemponttal. De vannak, akik azzal érvelnek, hogy ezek az előnyök nem ellensúlyozzák az állatok szenvedését. Azonban ahogy lehetetlen közlekedési balesetek nélkül közlekedni, úgy nem lehetséges az állattartás sem az állatokat időnként érő stresszhatások nélkül. Mint ilyen, a ”nulla fájdalom” álláspont legitim, de természetesen ez is csak egy a szabad társadalmunkban létező sokféle értékű számos egyéb legitim álláspont közül.

Annak megítélése tehát, hogy az állattenyésztés kegyetlen-e vagy sem a személyes értékekre és a szenvedés értelmezésére vezethető vissza. Nehéz, ha nem lehetetlen olyan életet találni – legyen az emberi vagy nem emberi –, amely valamikor nem volt kitéve némi fájdalomnak. A korszerű gazdálkodási rendszerekben az a bevett gyakorlat, hogy a fájdalom vagy betegség jeleit mutató egyedeket a lehető leggyorsabban kezeljük, és ha ezt el tudjuk fogadni, akkor az állattenyésztés aligha tekinthető kegyetlennek.

A hús=gyilkosság?! – Morális dilemmák….

Néhány radikálisabb érdekcsoport képviseli azt az álláspontot, hogy a hús egyenlő a gyilkossággal. Ez azonban egy ”ügyes”, ám nagyon veszélyes, szélsőséges álláspont, amelyet arra próbálnak felhasználni, hogy meggyőzzék az embereket arról, hogy az állatok élelmiszer-előállítás céljából történő felnevelése és levágása negatív dolog. Ki kell emelni azonban, hogy ez a gyakorlat majdnem egyidős az emberiség történelmével, megközelítőleg Kr.e. 300.000 óta alkalmazzák, továbbá az állati eredetű termékek előállítása társadalmilag elfogadott, fogyasztásuk pedig táplálkozási szempontból ajánlott.

Filozófiai értelemben a ”hús=gyilkosság” ideológiája azon értelmezésen alapszik, miszerint az élet erkölcsileg „szent”, függetlenül attól, hogy emberi vagy állati életről van-e szó. Az ideológia szószólói azzal érvelnek, hogy az állatokat az emberihez hasonló szabadságjogok, nevezetesen a saját életükhöz való jog illeti meg. A legtöbb ember számára azonban a húsevés a legtermészetesebb dolog a világon. Ennek az ösztönnek is jó oka van. A természettudományokban jelenleg az az uralkodó elmélet, hogy az állati fehérje fogyasztása kulcsfontosságú elem volt az emberiség evolúciójában. A tanulmányok azt mutatják, hogy biológiailag lehetetlen lett volna, hogy az embereknek ekkora agya fejlődjön ki hús fogyasztása nélkül, és ebből kifolyólag a végső következtetés az, hogy magát az emberiséget köszönhetjük az állatifehérje-fogyasztásnak. Egész egyszerűen az emberek az ”evolúciós tervezés” által mindenevők.

Egy átfogó tanulmány kimutatta, hogy a vegetáriánusok 84%-a végül visszatér a húsevéshez, mintegy 30%-uk azt állítja, hogy specifikus, egészséggel kapcsolatos tüneteket tapasztalt a húsmentes étrend alkalmazása során. Míg egyesek jól megbirkóznak a húsmentes étrenddel, mások egyértelműen nem, és ennek fényében helytelennek tűnik azt állítani, hogy a hús egyenlő lenne a gyilkossággal.

Amellett, hogy a húsevés némileg kódolva van az emberi DNS-ben, számos más probléma is felmerül a ”hús=gyilkosság” gondolatával kapcsolatban. Ha maga az élet egyetemesen szent, akkor a fák és a növények is a ”morális aggályok” körébe tartoznak? Vagy a rovarok? Hol húzzuk meg a határt, és miért oda húzzuk? A következő probléma pedig akkor merül fel, ha figyelembe vesszük az összes vadon élő állatot, amelyek elkerülhetetlenül elpusztulnak a szántóföldeken, miközben az emberek a növényi étrendjükhöz szükséges növényeket termesztik. Ahogyan kérdéseket vet fel az olyan fontos gyógyszerek előállítása is, amely szereket csak állatkísérletekkel lehet kifejleszteni, vagy az egyes kártevők és kórokozók elleni védekezés, ami által – egyéb számos előny mellett – megakadályozható a betegségek terjedése.

Amíg a ”hús=gyilkosság” magával ragadó szlogen lehet, az egyetemes szabadságjogok pontosan azon az elgondoláson alapulnak, hogy az emberek képesek megérteni a szabadság fogalmát, és ez alatt a gondolatok és elképzelések kifejezésének szabadsága is értendő. Így tehát a hús előállítása csekély számú ember számára lehet gyilkosság ezen a világon. A legtöbb embernek a hús egyszerűen az egészséges, kiegyensúlyozott étrend részét, valamint az emberi evolúciótörténet örökségét jelenti.

Forrás: European Livestock Voice – Livestock farming is not cruel, and meat is not murder

agrotrend.hu / NAK, Borovka Zsuzsa