Az állattenyésztés jövőbeni feladatai és szerepe a fenntartható fejlődésben

A fenntartható állattenyésztés témaköre igen szerteágazó, viszont a cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezt részletekbe menően ismertessem, így most csak néhány alapvető összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet. – Írta: prof Dr Póti Péter MATE, megjelent az allattenyesztok.hu weboldalán.

A jövőbeni hazai tervek, fejlesztések kidolgozása szempontjából kiemelkedően fontos az állattenyésztés szerepét és helyét a fenntartható fejlődésben pontosan meghatározni. Fenntartható fejlődésről akkor lehet beszélni, ha az:

• környezetileg – természetes anyagkörforgáson és megújuló energián alapul/,
• gazdaságilag – termékpályák elemei összhangban vannak, és nemcsak rendszer szinten nyereséges, hanem termelési tevékenységenként is/,
• és társadalmilag – állattenyésztés esetében az állattenyésztésnek és az állati eredetű termékeknek kedvező a megítélése, valamint vidéken az állattenyésztés vonzó munkát és életmódot biztosít a fiatalok számára is fenntartható.

Ennek értelmében fenntartható fejlődésről csak akkor lehet beszélni, ha a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság fejlesztése egymással összhangban történik.

Forrás: pixabay.com

A GYEPTERÜLETEK SZEREPE

A földhasználat módja önmagában jelentős hatással van a környezetre, így az üvegházhatású gázok kibocsátására. Különösen fontos ezzel kapcsolatban kihangsúlyozni, hogy az erdők után a gyepek a Föld legfontosabb szárazföldi ökoszisztémái. A Föld szárazföldi felületének hozzávetőleg 26%-át gyep borítja. Amennyiben ehhez hozzávesszük a szavannás, erdei, cserjés és tundra jellegű gyepeket is, úgy a Föld felszínének csaknem 40%-a gyepfelület. A Föld népességének több mint 38%-a ezeken a gyepterületeken él, és jelentős részük a világ legszegényebb rétegéhez tartozik. A szántóterület nagysága ugyanakkor csak mintegy 11%-a a szárazföldi területnek. Ezért a gyepterületek egy részének okszerű, szakszerű használatától, valamint a szántóterületek hasznosításának – a fenntarthatóság szempontjából történő – újragondolásától nem lehet eltekinteni sem globális, sem hazai viszonylatban. Ugyanakkor itt ki kell emelni, hogy az emberi tevékenység módja döntően befolyásolhatja (javíthatja, ronthatja) annak környezetre gyakorolt hatását.

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS EGYENSÚLYA

A korábbi évszázadokban a gazdálkodás csak akkor volt sikeres és fenntartható, ha az ember az adott termőhelyi adottságoknak megfelelően alakította ki egymással összhangban a növénytermesztés és az állattenyésztés módját és arányát. A mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés) a neolitikus forradalmat követően tehát csak akkor volt fenntartható, ha az a környezeti hatékonyságon keresztül növelte a termelés hatékonyságát. A teljes körű biomassza-hasznosítás magától értetődő volt, hiszen mindent arra használtak fel, amire alkalmas volt: élelmiszerként, takarmányként, egyéb alapanyagként, trágyaként, tüzelőanyagként stb.

Napjainkra a tudomány és technológia fejlődésének hatására ez az ökológiai szemléletű gazdálkodás azonban háttérbe szorult, és az ipari eredetű anyagok, mint például a műtrágyák, növényvédő szerek, gyógyszerek stb., használata került előtérbe. A soha nem látott mértékű hozam- és hatékonyságnövekedésnek köszönhetően a termelés – ezen belül az alapanyag-előállítás és -feldolgozás is – nagyrészt elvált a fogyasztástól. Lehetőség nyílt a természetes növényi, illetve állati eredetű élelmiszerek mesterséges körülmények között előállított alapanyagokkal történő kiváltására, a tej- és húskészítmény-utánzatokkal, pótlókkal (pl. margarinok, tejtermék imitátumok, műhús) növelve a piaci kínálatot. Ráadásul már nem a mezőgazdaság az elsődleges alapanyag-előállító szektor, hanem a műanyagok használatának széles körű elterjedésével a vegyipar. Sok helyen olyan abszurd helyzet állt elő, hogy még a deklaráltan ökológia gazdálkodást folytatók is az állattenyésztés, ezáltal az érlelt trágya nélkül akarják az ökológiai szemléletű termelést megvalósítani.

Ugyanakkor döntő fontosságú, hogy míg korábban a gazdálkodás (a növénytermesztés és az állattenyésztés megfelelő módjának és arányának) kialakítása az adott térségeknek megfelelően, tapasztalati úton történt, addig napjainkban a tudomány és a technológia fejlődése olyan állattenyésztési technológiák kialakítását teszi lehetővé, amelyek az állattenyésztés és a növénytermesztés fenntarthatóságát, versenyképességét egyaránt szolgálják. Tulajdonképpen olyan állattartási és takarmányozási technológiák kifejlesztésére van szükség, amelyek ténylegesen az állatjóllétre alapozva biztosítják az állatok aktuális igényeit, ezzel lehetővé téve a genetikai képességüknek megfelelő hatékony termelést, és így minimalizálva a gyógyszer- és vegyszerfelhasználást.

A SZERVES TRÁGYA JELENTŐSÉGE

Az állatoknak az a közvetlen környezet (pl. istállólevegő, mikrobiológiai környezet) a megfelelő, ami környezetvédelmi szempontból is kedvező. Fontos ez a szempont a szerves trágya (híg, almos) megítélése során is. A trágyát nem szükséges rossznak, vagy hulladéknak, hanem értékes alapanyagnak kell tekinteni. A tudomány és a technológia fejlődése lehetővé teszi, hogy az állati trágyát a talajerő-utánpótláson, azaz a talajok szervesanyag- és tápelemtartalmának – ezáltal tápanyag-, vízmegtartó és -szolgáltató képességének – javításán túl, folyamatosan megújuló ipari alapanyagot (biometán) is szolgáltasson, amelynek jól tervezhető energetikai hasznosítása révén, szabályozható megújuló energia állítható elő. Az ebből származó többletárbevételnek köszönhetően a növénytermesztés és az állattenyésztés nemcsak versenyképesebb lesz, hanem magát a gazdálkodást is környezetbarátabbá és hatékonyabbá teszi, amennyiben a megújuló energia előállítása szakmailag megfelelő módon történik.

Írta: prof Dr Póti Péter MATE 

A cikket teljes terjedelemben a Magyar Állattenyésztők Lapja 2024/7. számában olvashatják.

agrotrend.hu / allattenyesztok.hu