Az állatjólét kihívásai és a fenntartható egyensúly az “Európai Állattenyésztés Hangja” szerint

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában kifejti, hogy miért is olyan nehéz az állatjólét pontos, tudományosan is elfogadható és megalapozott definíciójának megfogalmazása. Kihangsúlyozzák továbbá a gazdasági és jóléti szempontok közötti egyensúly megteremtésének és hosszútávú fenntarthatóságának a fontosságát.

Az állatjólét meghatározása fontos és kihívást jelentő etikai fogalom a tudomány számára. Sok európai aggódik mind a haszonállatok, mind a társállatok jóléte miatt, ezért az állatjólét fogalmának definiálása az állattenyésztés egyik olyan területe, amely gyakran kihívást jelent. Az állatjóléttel kapcsolatos nézetek nagyon személyesek és a fogalom sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha három embert megkérdezünk arról, hogy mit jelent az „állatjólét” valószínűleg négy különböző választ fogunk kapni, ami érthető. Érdekes tehát megnézni, mit mond erről a tudomány.

Forrás: pixabay.com

Ma minden állattenyésztéssel foglalkozó európai szakemberre az állatjóléti kutatásokból származó ismereteken alapuló jogszabályok vonatkoznak. Mint minden más ágazati szereplőnek, így az állattenyésztési szakembereknek is stabil és kiszámítható keretre van szükségük. Ezért fontos, hogy a tudományos ismeretekre és a kutatási eredmények előrehaladására alapozottan állapodjunk meg az állatjólét fogalmában.

Az Állategészségügyi Világszervezet, a WOAH szerint például az állatjólét fogalma az alábbi:

„Az állatjólét egy állat fizikai és mentális állapotát jelenti az adott egyed életkörülményeihez és elhullásának, levágásának körülményeihez viszonyítva. Egy állat akkor él jólétben, ha egészséges, komfortos körülmények között tartott, jól táplált, biztonságban van, nem szenved olyan kellemetlen állapotoktól, mint a fájdalom, a félelem, a szorongás és képes kifejezni a fizikális és mentális állapota szempontjából fontos viselkedési formákat. A jó állatjólét megköveteli a betegségek megelőzését és a megfelelő állatorvosi ellátást, a menedék és búvóhelyek, a megfelelő állománykezelés és takarmányozás, a stimuláló és biztonságos tartási környezet biztosítását, továbbá a kíméletes állatkezelést és leölést. Míg az állatjólét az állat állapotára vonatkozik, addig az állatokkal való bánásmód más kifejezéseket, mint például az állatgondozást, az állattartást és a humánus bánásmódot is magába foglalja.”

Az állattartás alapja az „Öt szabadságjog”

Az állatjólét fogalmával kapcsolatban 1965-ben jutottak először általános tudományos konszenzusra. Az úgynevezett „Öt szabadságjog” fogalma az iparszerű körülmények között, intenzív állattenyésztési rendszerekben tartott állatok jólétével foglalkozó brit technikai bizottság jelentésével, a Brambell-jelentéssel született meg 1965 decemberben. Az 1965-ös brit parlamenti vizsgálat arra összpontosította a figyelmet, hogy minden haszonállatnak képesnek kell lennie arra, hogy felálljon, lefeküdjön, megforduljon, kinyújtóztassa végtagjait és testének minden részét ápolni tudja. Ez volt tehát az állatjólétről szóló első általánosságban megfogalmazott, tudományos alapokon nyugvó konszenzusos definíció alapja, mely még ma is erős tudományos hivatkozási pont. A szabadságjogok közé tartozik az éhségtől és a szomjúságtól, a kényelmetlenségtől, a fájdalomtól, sérüléstől vagy betegségtől, a félelemtől és szorongástól való mentessé, valamint a normális viselkedési formák kifejezésének szabadsága.

Folyamatos a fejlődés

A tudomány ezen a területen is fejlődik, számos tudós és állatjóléti akadémikus beszél most az állatjólét öt területéről, amelyek lényegében ugyanazt az öt elemet tartalmazzák, de nagyobb hangsúlyt fektetnek az állatok mentális állapotára.

Mind az „Öt szabadságjog”, mind pedig az állatjólétre vonatkozó más tudományos megközelítésekben is az a kritikus pont, hogy azok az állatok nézőpontját veszik kiindulópontnak. Az 1960-as évek előtt az olyan fogalmat, mint például az állategészségügy általánosságban használták, amely többnyire az állatok látható fájdalmának és szenvedésének emberi észlelésére összpontosított, korlátozott, de közvetlenebb, egyértelműbb megközelítést kínálva ezáltal a kérdéshez, különösen a gazdálkodók számára. Mivel azonban az állatok nem tudják közvetlenül kifejezni érzelmeiket, érzéseiket, az állatjólét meghatározása és értékelése nagymértékben függ a tudományos vizsgálatok eredményeitől. Például az idegtudomány fejlődésével tudásbázisunk folyamatosan bővül. Ezért az „állatjólét” meghatározása nem ér véget egy korlátozott ponton, hanem az továbbra is a vita tárgyát fogja képezni, definícióját pedig folyamatosan fejleszteni fogjuk.

Az állatjólét szubjektív fogalom

Az állatjólét szubjektív fogalom, ezért van az állatjólétnek egy olyan „értékkomponense”, amely önmagában nem magyarázható meg a tudománnyal. Az állatjólléttel kapcsolatos etikai aggályok három fő típusba sorolhatók:

1. Alapvető egészség és működés – az állatokat megfelelő módon kell takarmányozni és elhelyezni, sérülésektől, betegségektől, valamint a stressz káros hatásaitól viszonylag mentes körülmények között.
2. Az állatok érzelmi állapota – az állatok számára olyan körülményeket kell biztosítani, amelyek viszonylag mentesek a negatív érzelmi állapotoktól, beleértve a fájdalmat, a félelmet, a diszkomfort érzést és a szorongást.
3. Természetes élettér, életvitel – az állatoknak képesnek kell lenniük pozitív érzelmi állapotok megélésére, természetes életmódjuk folytatására, azaz a normális viselkedési formáik kifejezésére. Különösen fontos ez azon viselkedési formák tekintetében, amelyek megélése, kifejezése tekintetében az állatok erősen motiváltak a természetes környezetükben, életterükben.

Az állatjóléti szakértők többsége egyetért abban, hogy mindezen három szempont fontos. Kevésbé van egyetértés abban a tekintetben, hogy hol kellene vonalat húznunk az egyes mutatók esetében. Például milyen szinten tehetjük ki az állatokat rövid távon fájdalmaknak, vagy tarthatjuk elzártságban a társas állatokat a hosszabb távú egészségügyi vagy termelési előnyök érdekében.

A gazdasági és jóléti szempontok közötti egyensúlyt továbbra is vitatják

Az állatok jólétével kapcsolatos vitákban az emberek hajlamosak különböző aggályokat hangsúlyozni, részben azért, mert az állatnak „megfelelő” körülményekről alkotott vélemények az emberi értékekben gyökereznek. Néhányan olyan elemeket hangsúlyoznak, mint például a betegségektől és sérülésektől való mentesség. Mások a pozitív érzelmek megtapasztalását, átélését és a fájdalom elkerülését hangsúlyozzák. Megint mások azt emelik ki, hogy az állatoknak képesnek kell lenniük a minél természetesebb, természetszerűbb élet megélésére és arra, hogy úgy tudjanak viselkedni, mint vadon élő társaik, továbbá, hogy tartási környezetükben természetes elemeket kell biztosítani. Ezek az aggályok különböző kritériumokat alkotnak, amelyeket az emberek az állatok jólétének értékelésére használnak.

Természetesen jelentős átfedések vannak ezek között a tényezők között. Egy beteg állat fájdalmat érezhet, míg a jó egészségi státusz jó kiindulópontot jelenthet a pozitív mentális állapothoz. Hasonlóképpen a természetes viselkedés is vezethet pozitív érzelmekhez. A jó állatjólét mindhárom dimenzió elemeit magában foglalhatja, míg az egyetlen kritériumra történő céltudatos koncentrálás rossz állatjóléthez vezethet. Például a szabadtartásos rendszerek előnyeik ellenére a megbetegedések megnövekedett kockázatával járhatnak, magasabb elhullási rátát és néha negatív érzelmi állapotokat eredményezhetnek az állatoknál, különösen a hierarchikus viselkedési mintákat követő fajok, fajták esetében. Ez az oka annak, hogy az állatjóléti viták gyakran összetettebbek, mint amilyennek látszanak. Egy-egy leegyszerűsítő megközelítés pedig néha több kárt okozhat, mint hasznot.

agrotrend.hu / Magyar Állattenyésztők Szövetsége