Ahogy csökken a legeltetés úgy csökken a biodiverzitás

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában azon legfrisebb kutatási eredményekre hívja fel a figyelmet, melyek kiemelik, hogy a legeltetéses állattartás háttérbe szorítása, a legeltetés megszüntetése negatív hatással van a talajfelszín feletti és a talajfelszín alatt élő szervezet és életközösségek biológiai sokféleségére, ezáltal kedvezőtlenül befolyásolják az ökoszisztémák működését.

Forrás: pixabay

Hangsúlyozandó azonban, hogy a járványügyi intézkedések keretében, valamint a rókák veszettség elleni immunizálását szolgáló vakcinálás miatt elrendelt időszakos legeltetési korlátozások szükséges intézkedések, ezen intézkedéseknek − időszakos korlátozó jellegük miatt − jelenleg nincs ismert negatív hatása a növényi biodiverzitásra, az ökoszisztémák működésére.

A legeltetés megszüntetése a biológiai sokféleség csökkenését és a talaj táplálékhálózatának homogenizálódását okozza a hegyvidéki gyepterületeken. Egy új tanulmány megállapította, hogy a biológiai sokféleség és a talaj egészségének megőrzése érdekében kiemelten fontos, hogy a legelő állatok − például a szarvasmarha-félék és a juhok – legeltetése engedélyezett legyen. A legeltetéses állattartás visszaszorulása az elmúlt időszakban gyakori jelenséggé vált Európában és várhatóan az tovább fog fokozódni, különösen az alacsony termelékenységű, hegyvidéki területeken. Aggodalomra ad okot, hogy a hagyományosan legeltetett ökoszisztémákban ez a folyamat ritka fajok elvesztését és a közönséges fajok számának növekedését okozza, ami a növényi biodiverzitás általános csökkenéséhez vezet. A biológiai sokféleség csökkenése hatással lehet az ökoszisztémák működésére.

Fotó: ELV – Stopping grazing causes biodiversity loss

A talaj biológiai sokfélesége döntő fontosságú számos ökoszisztéma-funkció szempontjából.

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a legeltetéses állattartás háttérbe szorulása, a legeltetés megszüntetése befolyásolja a talajfelszín feletti életközösségek, például a növények és rovarok biotikus homogenizációját. A talajfelszín alatti élő szervezetekre gyakorolt hatásáról azonban sokkal kevesebbet tudunk. A talajban élő organizmusok biológiai sokfélesége számos ökoszisztéma-funkció szempontjából kulcsfontosságú, például a szerves anyagok lebontása, a tápanyagok növények számára történő hozzáférhetővé tétele, a tápanyagveszteség megakadályozása és a talaj szerkezetének fenntartása szempontjából. Egyes tanulmányok a legeltetés leállításának a gyepterületek talajfelszín alatti életközösségekre gyakorolt hatásait vizsgálta. Ezek a vizsgálatok azonban gyakran a talajban élő szervezetek meghatározott csoportjaira, a legeltetés leállítása óta eltelt rövid időszakokra vagy kizárólag az éghajlati és talajviszonyokra összpontosítanak. Ezért fontos jobban megérteni a legeltetés leállításának a talajfelszín alatti élő közösségek összetételére és sokféleségére gyakorolt hosszú távú hatásait.

A tanulmány megállapításai

A legeltetés megszüntetésének a biológiai sokféleségre és a talajéletre vonatkozó hatásait vizsgáló tanulmány a növényzetben és a különböző talajban élő szervezetekben bekövetkezett változásokat elemezte. A „legeltetés megszüntetése” alatt a háziasított növényevő állatok (haszonállatok), például a szarvasmarha-félék vagy a juhok legeltetésének megszüntetését értjük, mely nem terjed ki tehát a vadon élő állatokra, például a nyúlra, az őzre és a pocokra. Az Egyesült Királyságban tizenkét helyvidéki gyepterületet vizsgáltak egy 800 km hosszú észak-déli lejtő mentén, amelyek mindegyike olyan páros parcellákat tartalmazott, amelyeket vagy juhokkal legeltettek az elmúlt időszakban, vagy az állatállományt 10-65 éve kerítéssel zárták ki a területről. A vizsgálat azért a hegyvidéki gyepterületekre összpontosított, mert ezek a területek jelentős részét képezik az európai tájnak és évszázadok óta juhokkal legeltették azokat, támogatva ezáltal is a juhtenyésztési ágazatot Európa-szerte. Ezenkívül a legeltetéses állattartással történő felhagyás az elmúlt időszakban gyakorivá vált Európa hegyvidéki régióiban, ideértve az Egyesült Királyságot is. Ez a folyamat a területek elhagyásának és „visszavadításának” kulcsfontosságú aspektusa, amely potenciális, de nagyrészt ismeretlen hatásokkal jár a helyi biodiverzitásra és a talajfelszín alatti élő közösségek összetételére a különböző területeken.

A talajlakó organizmusok nagyszámú adathalmazának elemzésével a tanulmány megállapította, hogy a legeltetés leállítása a hosszú ideje juhokkal legeltetett hegyvidéki gyepterületeken a talajlakó élő szervezetek biodiverzitásának jelentős csökkenéséhez vezet. Amikor az állatokkal történő legeltetéssel felhagytak a talajmikrobák és a talajfauna számos csoportjának sokfélesége csökken, különösen a ritka fajoké. A legeltetéssel történő felhagyás a talaj mikrobiális közösségeit hasonlóbbá teszi, de a talajfauna, például a fonálférgek és rovarok esetében a területek közötti diverzitás fokozódik. A legeltetés leállítása megváltoztatja a növények és a talaj tulajdonságait egyaránt, de a hatások helyenként eltérőek. A tanulmány megegyező mintákat talált a tekintetben, hogy a talaj mikrobiális és faunai csoportjai hogyan reagálnak a legeltetés leállítására. A legtöbb talajfaunális és mikrobiális csoport − a talajbaktériumok kivételével − a legeltetés leállítása után a helyi átlagos diverzitás jelentős mértékű csökkenését mutatta, ezzel egyidejűleg a helyi növényfajok gazdagsága is csökkent. Míg a legtöbb talajmikrobiális közösség homogenizáltabbá és hasonlóbbá vált a legeltetés leállítása után, a talajfauna-közösségek azonban eltérőek lettek, kevésbé hasonlítottak egymásra.

A legeltetés jelentősége az egészséges ökoszisztémák szempontjából

A tanulmány eredményei azt is mutatják, hogy az extenzív legeltetés fontos a földfelszín alatti élő közösségek biológiai sokféleségének fenntartásához, megőrzéséhez és a legeltetés leállítása negatív hatásokkal járhat, hasonlóan ahhoz, amit a földfelszín feletti gerinctelen élő közösségeknél tapasztaltak. Európa számos területén folyik a területek „visszavadítása”, azaz a hagyományos legeltetéses állattartással hasznosított területeken a legeltetésnek a megszüntetése és vadon élő legelő állatokkal vagy ritka szarvasmarha-fajtákkal való helyettesítése. A legelő állatok jelenléte segítenek fenntartani a földfelszín alatti élő közösségek sokféleségét, amelyek létfontosságúak az ökoszisztémák egészségének fenntartásához.

A legeltetés leállítása ezeken a területeken negatívan hat a talajok biodiverzitására, ami rávilágít a legeltetéses állattartásnak az egészséges ökoszisztémák fenntartása tekintetében betöltött kiemelt jelentőségére. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a haszonállatok és az állattenyésztés visszaszorítása nem feltétlenül növeli a talajfelszín alatti élő organizmusok sokféleségét, különösen ott nem, ahol nem telepítenek vissza vadon élő növényevő állatokat, mivel a természetes legelő- és növényevő állatok fajsűrűsége alacsony.

Agrotrend.hu/ NAK