A magyar állatorvos külföldön gyógyított lovakat és teheneket is

A főállatorvos több mint ötven éve praktizál. Dr. Kiszler Gyula főleg Kölesd és Bonyhád térségében dolgozik, de egy évet Kubában is töltött, pályakezdő korában.

Köztudott, hogy nagy a szakemberhiány a humán orvoslásban, de arról kevés szó esik, hogy az állatorvosoknál is égető a létszámgond. Kisállatokat gyógyítók még csak-csak akadnak, mert az ilyen rendelőket fenntartók viszonylag jól meg tudnak élni, ám a klasszikus feladatokat ellátók – sertéssel, szarvasmarhával, lovakkal foglalkozók – igen kevesen vannak. Persze tény az is, hogy az effajta munka iránti igény alaposan visszaesett; a régi nagy állattartó telepek többsége semmivé lett – írja a teol.hu.

fotó: teol.hu/Wessely Gábor

A helyzetet dr. Kiszler Gyula, Kölesden élő főállatorvos vázolja, aki hetvenhét évesen még mindig aktívan praktizál. Baromfitelepet, marhagulyát, juhászatot lát el, s persze rengeteg egyedi eset adódik, macskákkal, kutyákkal, sertésekkel, lovakkal. Emellett állatpatikát működtet Bonyhádon, és önkormányzati képviselőként is dolgozik a kölesdi testületben. Korábban, három cikluson át alpolgármester volt.

– A feleségemmel jól kiegészítjük egymást – mondja –, mindketten nyüzsgő, társaságkedvelő emberek vagyunk. ő a helytörténet, a honismeret területén mozog, rendezvényeket szervez, kiadványokat állít össze, én pedig, az állatorvosi és az önkormányzati munka mellett a szekszárdi Rotary Club elnöki posztját is betöltöm. Nagyon jó ez a csapat. Az élet különböző területein tevékenykedő emberek összejönnek, megismerik egymást, barátokká válnak, miközben nemes ügyeket és rászorulókat támogatnak.

Pályáját 1966-ban kezdte, igazgatási és hatósági állatorvosi munkát végezve a szekszárdi járásnál. Aztán egy évet Kubában töltött, ahonnan rengeteg élménnyel és tapasztalattal tért vissza.

fotó: pxhere.com

– Ott a rideg állattartás ment – meséli –, lovakkal terelték a szarvasmarhákat. Egy európai állatorvos számára nagyon meghökkentő volt a paraziták bőséges jelenléte a szubtrópusi éghajlaton. Az azok elleni védekezés számított legfőbb feladatnak.

Hazatérve folytatta a munkát a járásnál. A rendszerváltás után a bonyhádi kerület főállatorvosi státuszát kapta meg. Ott dolgozott 65 éves koráig – közben, átmenetileg, két évig a szekszárdi kerületet is ellátta –, aztán elvileg nyugdíjba vonult, gyakorlatilag meg a mai napig gyógyítja a vadászatokon megsérült kutyákat, összeverekedett macskákat, sertéseket, teheneket, lovakat. A státusza most magán állatorvos. Kölesd és Bonyhád térségében tevékenykedik.

– A lovak különösen közel állnak hozzám – hangsúlyozza. – Egy időben én is tartottam lovakat, sok barátom lótulajdonos, versenyekre is el szoktam menni. Még most is vállalok ügyeletes állatorvosi szerepet a nyári fogathajtásokkor. De érdekes munka a szarvasmarhák export-előkészítése is. Egy Tolna megyei helyszínen összegyűjtik a 150-200 kilós borjakat, amelyek Törökországba mennek. Mostanában Németországból érkeznek a szállítmányok. Itt tartózkodnak az állatok harminc napig a karanténtelepen. Különböző diagnosztikai vizsgálatokat kell elvégezni ez idő alatt, és védőoltásokat beadni, ahogy a fogadó ország kéri.

A szakmai közéletben is nagy lendülettel vett részt dr. Kiszler Gyula, főleg a nyolcvanas-kilencvenes években. A megyékben a rendszerváltáskor már léteztek állatorvosi kamarák, de az egységes országos szervezet még hiányzott.

– Akkoriban én voltam a megyei elnök – emlékszik vissza –, és itt, Szekszárdon hoztuk létre a Magyar Állatorvosi Kamara elődszervezetét, a Magyar Állatorvosi Kamarák Szövetségét, amelynek alelnökévé választottak, négy évre. Az is rengeteg elfoglaltsággal járt, és részt vállaltam például olyan rendezvények szervezésében is, mint a bonyhádi Tarkamarha Fesztivál, ami, ha jól emlékszem, 2001-től indult. A feleségem persze nem örül ennek a sok távollétnek, de hasonló habitusú közösségi emberként megérti, hogy engem ez éltet.

agrotrend.hu / teol.hu