A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a közelmúltban lezajlott éves Lójóléti Világkonferenciáról szóló beszámolójának első részét olvashatják oldalunkon.
A lovak – mint mi mindannyian – a természetben fejlődtek ki, majd háziasítottuk és szükségleteink szerint tenyésztettük őket, és felhasználtuk a mai civilizációk, települések kialakításához és kultúrák felépítéséhez. De milyen hatással vannak a lovak a környezetre? Mikor hoznak hasznot a lovak a környezet számára, és mikor tesszük kockára általuk a környezet egyensúlyát? Lehet egy ló a természet barátja és ellensége is? Van-e kapcsolat az optimális jólét és az egészséges környezet között? Mi az ember szerepe abban, hogy a lovakkal való részvételünk a bolygó javát szolgálja?
Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak az előadók.
Ruth Dancer (a White Griffin környezeti fenntarthatósági tanácsadó cég igazgatója, amely lovassportra és lóversenyre specializálódott) arról beszélt, hogyan tudják kezelni a lovassport környezeti hatásait. Először is megjegyezte, hogy a természetben a ló, mint legelő, emlős állat vesz részt, hasznos eleme az ökoszisztémának. Mi, lovasok a környezet barátai vagyunk, nem is lehet kérdés.
Ezt követően válaszokat is adott, bemutatta, hogy miben tér el a mai modern sportló környezethez való viszonya a szabadon vándorló egyedekétől. A lovassportok mellett szól, hogy ez az ágazat a sportok közül az, amely a legtöbb kapcsolódási pontot jelenti a természettel, leginkább képes azt óvni, hiszen a lovak jóléte a természet állapotával is összefügg, többször említi, hogy nincs megfelelő lójólét helyes területhasználat nélkül. A fű minősége fontos, a gyepek szénmegkötő képessége jelentős, a lovak által pedig a következő generációk is rávehetők arra, hogy az állattal való foglalatoskodáson keresztül a környezetüket érő hatásokra is érzékenyek legyenek. Nagyon fontos gondolata volt, hogy nincs lójólét anélkül, hogy törődnénk a környezettel, de ehhez nem aktivistának kell lenni, hanem meglátni, hogy milyen apró lépéseket tehetünk meg a saját rutinunk megváltoztatásával, anyagi helyzettől függetlenül.
Fotó: Ralf Siebeck / Pixabay
A lovassport rengeteg energiát használ a versenylovak szállításakor, az egész működési forma nagyon vízigényes (a lovak itatásától a pályák locsolásáig), sok szálastakarmányt és alomanyagot igényelnek (ami földhasználatot, traktorok használatát jelenti), felhasznál sok területen műanyagot (báláktól kezdve az ápolófelszerelésekig). Érdemes megvizsgálni, hogy tudnak-e használni elektromos járműveket, vagy kötöttpályás szállítást. Tudják-e gyűjteni az esővizet, vagy kutakat fúrni, hogy ne ivóvizet használjanak? Lehet-e lebomló anyagokkal bálázni, ömlesztve szállítani a takarmányt? Tudnak-e újrahasznosított műanyagból készült felszereléseket vagy ruházatot venni, egyáltalán szükség van-e azokra az új eszközökre? Megvizsgálhatják továbbá, mint földtulajdonos, hogy a terület egy részének művelésével fel tudnak-e hagyni a beporzók védelmének érdekében, tudnak-e fákat telepíteni az utak és karámok mellé, vagy csak egyszerűen lekapcsolták-e a villanyt, amikor nincs szükség világításra.
Az előadó szerint az emberek tudják mit kell tenni, és sokat tehetnek a saját szintjükön, ha nem másra mutogatnak, hanem cselekszenek rövid, közép- és hosszútávon is. Ezeket az erőfeszítéseket mérni kell, majd kommunikálni, és láthatóvá tenni a nagyközönség számára.
Gondolatai onnan származnak, hogy 2022-ben részt vett egy jelentés elkészítésében, melyet a Horse Sport Ireland a Brit Lovas Szövetséggel közösen rendelt meg, hogy megvizsgálja a lovassport környezeti lábnyomát, és azonosítsa a meglévő legjobb gyakorlatokat és lehetőségeket.
A jelentés négy olyan vállalkozás esettörténetét tartalmazza, amelyek működésük során bevált gyakorlatokat alkalmaztak:
A Thurles mellett 28 hektáron elhelyezkedő Tipperary Lovasközpont esővizet használ a lovak mosására, és trágyát küld egy helyi gombatermesztőnek. Az alomanyagot ömlesztve szállítják, hogy megelőzzék a műanyaghulladék keletkezését, valamint LED-es világítást és ablakokat szereltek fel a fedett lovardába az energiafogyasztás csökkentése érdekében.
A Festina Lente , egy non-profit lovasközpont, amely 36 lóról gondoskodik Bray-ben, Co Wicklow-ban, és támogatja az embereket abban, hogy a lovak, a kertészet és a közösség természeti világában a legjobbat érjék el. Követi az equiculture elveit, a lovakat az ökoszisztéma részeként kezeli, és lehetővé teszi az emberek számára, hogy értékeljék a természet szépségét. A helyszínen energiát és vizet takarítanak meg. A közösségi juttatások és a terápiás lovaglóleckék fenntartható módon kerülnek lebonyolításra, ami minimálisra csökkenti az erőforrások pazarlását.
Fotó: Ilona Krijgsman / Pixabay
A Connolly’s Red Mills , az állati takarmányok globális szállítója, 12 000 négyzetméteres vizes élőhelyet hozott létre fő gyártóhelye, a Co Kilkenny állambeli Goresbridge mellett. Ez természetes szűrőként működik a folyóba kerülő szennyvíz számára, és változatos élőhelyet teremt a madarak és a gerinctelenek számára. A jelentés szerint ez egy olyan ötödik generációs családi vállalkozás, amely bizonyítja, hogy képes virágzó kereskedelmi egység lenni, miközben erősen elkötelezett a környezet iránt. Négy telephelye közül kettőben kiépítették a napenergia-rendszereket és az elektromos járművek töltőpontjait. A 2022. évi kiterjedt adatgyűjtést követően a vállalat azonosította az üzem és az egyes termékek szénlábnyomát a gyártástól a szállításig. Ezek az adatok lesznek az alapjai a következő évtizedben végrehajtandó ambiciózus kibocsátáscsökkentési terveiknek.
A tanulmány azt is felvázolja, hogy a fethardi Coolmore Stud (Co Tipperary) hogyan kezeli a földjét a legmagasabb talajerőforrás-megőrzési szabványoknak megfelelően. Az olyan egyszerű intézkedések, mint a sövények védelme a fészkelési időszakban, lehetővé teszik a vadvirágok növekedését, így támogatva a beporzókat. Emellett kiterjedt erdőkkel és virágzó vörös mókus-közösséggel rendelkező területet hozott létre. Egy közeli óvodában tanítják a gyerekeket a gazdaságban szükséges fák és növények nevelésére, amit ott helyben termelnek meg, ezen kívül biztosítják a trágya visszaterítését a földekre.
A hosszan tárolt szalmát -amit a telivérek almolására már nem használhatnak fel- a szarvasmarháknál hasznosítják, októberben pedig levegőztetéssel, fűboronálással és szerves trágya kijuttatásával gazdagítják a talajt.
agrotrend.hu / NAK, Pető Krisztina
