A KECSKEHÚSNAK CSAK AZ ÍNYENCEK KÖRÉBEN VAN BECSÜLETE

Roston elkészítve, vagy egészben megsütve. Első hallásra igazi ínyenc csemege lehet a végeredmény. Ilyenkor mindenki a sertés-, a csirke, vagy a marhahúsra gondol, mint beszerezendő alapanyagra, de csak az igazán elmélyülteknek jut az eszébe a kecske, vagy a juhhús. Pedig ha igazán nagyot akarunk alkotni, akkor az utóbbihoz képest még különlegesebb a kecske, mert mindenevőbb állatfajtának számít a juhhoz képest, ami a hús minőségében is megjelenik. A kecske természetközelibb körülmények között él és nem a takarmánynak az íze köszön vissza, mint a többi állati terméknél, hanem annak a környezetnek, ahol felnevelték. A valóság azonban lesújtó, ha a kecskehúsról beszélünk.

Nem mérhető a hazai fogyasztás, pedig nemcsak finom, hanem egészséges is. Beltartalmi értékei miatt a legjobb diétás hús, könnyen emészthető és alacsony a zsírtartalma. A kecskehúsnak ezzel szemben itthon nincs becsülete. Az átlag magyar vásárló továbbra is csirkehúst és sertéshúst eszik, a többségük fenntartásokkal fogadja a kecskehúst. Aki mégis tartja, az a tej miatt teszi. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Juh- és Kecskeágazatért Egyesület ügyvezető igazgatója szerint a valóság továbbra is az, hogy a kecskehús fogyasztása mérhetetlen, legalább is idehaza, viszont a világ más részein kedvelt húsféleség, például Afrikában ez az egyetlen élelemforrás.

-Idehaza a kecsketartás hagyománya kiveszett a nagyüzemi termelés megindulásával. A juhágazat is akkor szorult háttérbe, amikor a sertés- és a baromfihúst nagyüzemi szinten állították elő. Mind a kecske, mind pedig a juh legelő állatfajta, de ezek a legelők a gabonaterületek terjedése miatt visszaszorultak. A kecskehús tartásánál létezik egy komolyabb fajta, a búr kecske, amelynek a nevelése jövedelmező lehetne azok számára, akik fantáziát látnak benne. Ezzel szemben a hazai kecsketartók zöme a tej miatt foglalkozik ezzel az állattal, kifejezetten hús kecskések kevesen vannak -összegezte az ügyvezető igazgató.

Impozáns és robusztus megjelenése van. Nem könnyű a beszerzése, alig páran tartanak hobbitenyésztőként ilyen kecskét. Regisztrált tenyészetekben a felügyelő hatóság csak a szakszerű apaállat használatot, vagyis törzskönyves bakok használatát engedélyezi. A törzskönyves bak beszerzésénél nem is kérdés annak a kevés tenyésztőnek, hogy búr bakot szeretnének.

Az ilyen ellenőrzött állományban is akadnak olyan egyedek, amelyek nem felelnek meg a fajta előírásainak, ezeket a gidákat vágóállatként értékesítik. Ekkor jönnek képbe a húskedvelő fogyasztók, akiknek van egy rétege, amelyik tudatosan keresi a minőségi, ínyencségnek számító húsokat. Ilyenek a búr kecskegidák. A tenyésztőknek azt tanácsolják a szakemberek, hogy próbálják a kínálatukat bővíteni, mert a tudatos fogyasztók megtalálják őket. A közösségi médiafelületeken több gasztronómiai témájú csoport van, ilyenek a kemencés, a grill, vagy a bográcsos ételek kedvelői, akik hamar lecsapnának ezekre a húsokra.

Mezőszentgyörgyi Dávid szerint a tudatos vásárlók már többnyire kipróbálták és megkedvelték az organikus kecskehúst. Ezek a húsok ráadásul önmagukban is megállják a helyüket a természetközeli életmódjuk miatt, tehát nem kell azonnal befűszerezni. Ezért ízletesebb a bárányhúsnál is.

A búr kecskét Dél-Afrikában alakították ki hústermelésre az 1900-as évek elején. Valószínűleg a hottentották az őshonos kecskéiből a búrok tenyésztették ki. Eredményesen legeltethető együtt szarvasmarhával és juhokkal. A búr kecske gyors növekedésű és kiváló minőségű vágott testet adó, így az egyik legnépszerűbb húshasznosítású kecskefajta a Földünkön. Betegségekkel szembeni ellenálló képessége kiváló, jól alkalmazkodik a forró, száraz félsivatagos körülményekhez is.

agrotrend.hu/https://novenyvedoszer.hu/