Az AKI idei év mezőgazdasági teljesítményére vonatkozó első előrejelzése kijózanító számokat, s ezzel üzeneteket hordoz. A kibocsátás folyó alapáron 8,0, a bruttó hozzáadott érték 13,1, a mezőgazdasági tevékenységből származó nettó vállalkozói jövedelem 35,4 százalékkal lett alacsonyabb 2024-ben a 2023. évi eredményhez képest. Rég nem volt ilyenre példa, s reméljük – elég erős az üzenet, a kényszer a változtatásra – nem is lesz többé ilyen törés a növekedésben!
Hol ment ez ennyire el?
Mindannyian tudjuk, a zsebünkön érezzük: a növénytermesztés egyre inkább sodródik bele a válságba, miközben az állati vonal stabilizálódik. Évtizedes sopánkodásunk, mi szerint a kibocsátásban sokkal nagyobb súlyra tettek szert a növények, most rúg vissza, fordulásból, hasba. A piac rákontrázik, a támogatási rendszer reformja adja a tercet, és a fal adja a másikat. A növénytermesztő szakmában most válik el a szem és a pelyva. Az előzetes adatok alapján, a növényi termékek kibocsátásának volumene 11,0 százalékkal szűkül, míg az állatok és állati termékek termelésének mennyisége 4,9 százalékkal emelkedik 2024-ben. Az állatok és állati termékek aránya a kibocsátásban a 2021. évi egyharmadról majd 10 százallékkal nőtt idénre, s nem nehéz megjósolni, hogy ez még nem a vége. 2021-et már csak ebből a szempontból is tekinthetjük az új mezőgazdasági korszak kezdetének.
A kibocsátás másik lába, az árak alakulása is keményen visszafogta az idei agrárkibocsátást. Az AKI számításai szerint, a növénytermesztési és kertészeti termékek termelői árszínvonala 2,4 százalékkal, az élő állatok és az állati termékeké 7,2 százalékkal mérséklődött 2024-ben. A volumen- és árváltozás következtében, valamint a termeléshez kötött támogatásokat figyelembe véve a növénytermesztési és kertészeti termékek kibocsátásának értéke folyó alapáron 13,3 százalékkal, az állatok és állati termékek kibocsátásának értéke 1,6 százalékkal csökkent.
Lássuk a legfájóbb pontot! A gabonatermelés mennyiségben 15,7 százalékkal csökkent, miközben az áraik 7,3 százalékkal estek. Ez a legfontosabb beavatkozási pont. A két legnagyobb kihívás a megváltozott klíma mennyiségi és minőségi oldali gátló hatása, valamint a piaci túlkínálat árnyomása. Kemény küzdelem vár ránk a jó beltartalmi értékű, toxinmentes és megfelelő mennyiségű (alapegység az irányvonat!) áru előállításában.
Mindez oly módon, ahogy eddig csináltuk, esélytelen. Van viszont egy adu ászunk, amit a mai napig nem játszottunk ki. Ez pedig az összefogás. Könyörögve kérem a gazdálkodókat, lépjék át az árnyékukat és keressék az együttműködés lehetőségeit. Ha nem, akkor felgyorsul a tulajdonosi koncentráció, és már nem lesz befolyásuk a jövedelmükre.
A 2025-tel kapcsolatos bizonytalanságok közül kiemelném Trump elnök vámokkal kapcsolatos politikáját, valamint Kína gazdasági helyzetét, importpozícióját. Ha Kína valóban lassulni fog, az kihat az egész agrár világpiacra. Másik oldalról, határozottan erősíti önellátását minden mezőgazdasági termékből. A csökkenő ártrend, ami ebben az évben a világpiacot jellemezte a főbb tömegcikkek piacán, lassulni fog, de várakozásaim szerint nem ér véget. Jó példa a szója, amelyből újabb rekordtermés várható.
Ami viszont nem bizonytalan, hogy az időjárás nem fog kedvezni a szabad ég alatti termelésnek.
A tétlenség drága
Úgy tűnik, a lépéskényszert mindenki érzi. Az elmúlt heteket a beruházási pályázatok beadása körüli izgalmak jellemezték. A hihetetlen mértékű fejlesztési igény zavarba ejtő. Nyilván ki voltunk már éhezve a támogatott fejlesztésekre, de hogy ennyire! A nagy élelmiszeripari és a nagy átk ötszörös, az üvegházak több mint kétszeres „túljegyzése” örvendetes, amennyiben ezekből versenyképes kapacitások tömegei fognak két év múlva termelésbe állni. Mégis, az elmúlt évtizedek tapasztalatai miatt ott bujkál az emberben a kis ördög: a támogatásért vagy a piacért nyúlunk. Ki fog derülni. Mindenesetre, a pályázatok bírálóinak felelőssége és terhelése kiemelkedő. Mi készen állunk, és a beruházások életképességét – szokás szerint – vizsgáljuk, és segítjük ügyfeleink stratégiai döntéseit.
A mezőgazdaság – hangsúlyozottan nem csak Magyarországon, de nálunk leginkább* – lépéskényszerbe került a gazdálkodási körülmények jelentős és tartós megváltozása okán. Aki ezekben az időkben nem változtat megszokott gyakorlatain, az egyre nagyobb bajba kerül. 2024 tapasztalatai jó például szolgálnak arra, mire kell készülnünk ettől kezdve. (*A világon nálunk emelkedik leggyorsabb az éves átlagos hőmérséklet.) A pályázati lehetőségek beindították a gazdálkodók fantáziáját. A szántóföldi növénytermesztők, akik a területek nagy részét művelik, bátornak tűnnek az új lábak növesztésében, hiszen a megváltozott klimatikus és piaci viszonyok tartós nyomás alá helyezték nyereségtermelő képességüket. Nagyon fontos azonban, hogy értékláncok mentén gondolkodjunk. Bizonytalan piaci igényre alapozva könnyen lyukra futhatnak a nagy ötletek.
A Közösségi Agrárpolitikát – hangsúlyozottan szokásos módon – további reformok fogják alakítani. Ehhez a Bizottság- szintén szokásos módon – magasra teszi majd a lécet, annak érdekében, hogy legyen miről tárgyalni, alkudni, engedni. Az eddig napvilágot látott elemzések ezt készítik elő. Nem véletlen, hogy máris gazdák tüntetnek Brüsszelben. Még egy reformot sem fogadott kitörő öröm. Most sem egyszerűsödni fog a támogatáshoz jutás, és biztos, hogy a fenntarthatósági szempontok további előtérbe kerülésével kell számolnunk. A KAP önálló költségvetésének megkérdőjelezése, az egyes pillér alapjainak feszegetése érzékeny pontokat érint. Nagy kérdés továbbá, hogy az újraválasztott amerikai elnök milyen befolyással lesz az Európai Unió döntéshozatalára.
Azt javaslom, hogy stratégiai elképzeléseinek kialakítása során az élelmiszer értékláncban mindenki komolyan számoljon a fogyasztók egészséges életmódot támogató étkezésének piaci lehetőségeivel. Egyre nagyobb hullámokat fognak vetni az élelmiszerekkel összefüggésbe hozott betegségek, és a betegségeket megelőző étkezések elemei. Szintén az új amerikai kormánytag vetett fel ehhez kapcsolódó elképzeléseket.
A 2024-es év értékelése során, mivel az országos átlagok egyre nagyobb szélsőségeket mosnak el, szólni sem érdemes róluk. A lényeg, hogy egyre határozottabban szakad részekre az ország és termelői kör. Az elmúlt évtizedek talaj-kizsákmányoló gazdálkodása most a klímaváltozással üt vissza.
Záró gondolat: aki nem lép, az kilép.
agrotrend.hu / Világgazdaság / Fórián Zoltán
