A Nemzet Gazdásza díj – Zászlós Tibor köszöntője

Zászlós Tibor a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős  alelnöke  köszöntőjében elismerően beszélt a Nemzet gazdásza Díj várományosairól, többek között beszélt a fiatalok agrártörténelmi hozzáállásáról és a díjazottak kiemelkedő gondolkodásmódjáról.

Elnök úr, alelnök úr, államtitkár úr, engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem a mai nap minden rendezvény, minden kedves résztvevőjét, külön tisztelettel a kitüntető cím várományosait!

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nevében megköszönjük a meghívást, hiszen ez egy nagyon fontos esemény, még akkor is, hogyha az elsőn vagyunk ilyen értelemben. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit tudok mondani, hogy tudom frappánsan kifejezni azt a jó értelmű másságot, amit a ma kitüntető címet kapók képviselnek. Azt az életutat, azt a különbözőséget, ahogy ők dolgokat megoldanak. És akkor eszembe jutott Archibald MacLeish-nek, hazánkban kevéssé ismert amerikai drámaíró publicistának a műve, a J.B., annak egy jelenete. Amikor J.B.-t korholja Saliven a sikertelenebb, hogy te a Jóisten kegyeltje vagy, neked minden sikerül, én ugyanannyit dolgozom, én ugyanúgy éjfélig világítok a lámpával és tanulok, de neked minden sikerül. És hát egy idő után nyilvánvaló J.B. megunja ezt a vegzálást, és azt mondja, hogy menj az ablakhoz, nézz ki, mit látsz? Azt mondja, az utcát látom.
Azt mondja, az utcát látod? Igen. Járkáló embereket, házakat, járműveket. Miért? Mi mást kéne látnom? Kérdezi egy kicsit, már ingerülten. Azt mondja, mert én egy utat látok, amelyik visz valahová. – Na ez az a különbség, hogy az itt ma kitüntető címet kapók utat látnak. És erről az útról nem tértek, nem térnek le életük során. És a nehézségeket nem letéréssel, hanem megoldással próbálják áthidalni. És hát legyünk tárgyilagosak, mert nem csak kenyérrel dobják meg az embert időnként, kővel is, hogy a rájuk dobált kövekből az út szilárdságát alapozzák, ha már jelképekkel beszélünk. És ezért tudnak szilárdan, eltökélten ezen az úton járni.

Sokszor fiatalokkal beszélve azt halljuk, hogy mikor említünk nekik a múltból olyan életutakat, amelyek példamutatók, akkor azt mondják, ja, hát akkor más volt. Akkor bezzeg nem ezek a körülmények voltak. Akkor könnyebb volt. Szerencsére az itt ülők, hús, vér, mai emberek a mai korban alkották meg mindazt,
ami igenis figyelemreméltó, igenis példamutató.

Egyszer René Descartes-ot, a francia filozófust kérdezték, hogy hogyan tudunk jót tenni, hiszen a jó az viszonylagos, kinek jó, kinek rossz, sokféle megközelítése van. A filozófus elég egyszerűen válaszolt, azt mondta, hogy cselekedj úgy, hogy cselekedeteiddel, kiváltsd embertársaid tiszteletét, megbecsülését. A ma kitüntetettjei így viselkednek. Ők kiváltották és kiváltják sokunk tiszteletét és megbecsülését.

Én csak annyit tudok kívánni, hogy a elkövetkező időben is még hosszasan tudják építeni a magyar agráriumot, és például tudjanak szolgálni tetteikkel a fiatalságnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Agrotrend.hu