Megroppan-e az újabb nyomás alatt a globális húsipar?

A napokban több figyelemre méltó elemzés is napvilágot látott a témában. Az egyiket az Európai Fogyasztói Szervezet (BEUC) készítette, és 11 európai ország fogyasztóinak szemléletét mérte fel. (http://www.beuc.eu/publications/beuc-x-2020-042_consumers_and_the_transition_to_sustainable_food.pdf)

A legfontosabb üzenetük az, hogy Európában a legtöbb fogyasztó (2/3) hajlandó megváltoztatni étkezési szokásain. A fogyasztók alig több mint 40 százaléka mondja azt, hogy felhagyott a vörös hús fogyasztásával, vagy a környezeti aggályok miatt visszafogja (és ebben a koronavírus hatása még nincs is benne!).

Míg a fogyasztók kevéssé nyitottak a rovarfehérjékre és a laboratóriumi úton előállított húsra, jobban elfogadják alternatív fehérjeforrásként a növényi alapú fehérjéket és a hagyományos vegetáriánus ételeket. A fogyasztók 57 százaléka szeretne több fenntarthatósági információt a címkéken, de határozottan elutasítják a kevésbé fenntartható módon előállított élelmiszerek különadóját. Ez fontos üzenet azoknak, akik ez év februárjában az Európai Parlament napirendjére tűzték a Valódi Állati Fehérje Ár (TAPP) koalíció kezdeményezését, amely egyfajta „fenntarthatósági díj” bevetését sürgeti az európai állattartásban. Ez a díj, elképzeléseik szerint, a húsfogyasztás környezeti hatásaiból származó társadalmi költségeket tükröző összeg, áremelő tényező. A hajmeresztő kezdeményezést a pandémia egyelőre elsodorta, de ijesztő perspektívákra mutat. Az EU Zöld Megállapodás tervezete szintén kőkemény elvárásokat fogalmaz meg az állattartókkal szemben is (például 2030-ig az antibiotikum használat felezése, az állatjóléti szabályok szigorítása).

Fotó: piqsels.com

A másik tanulmány „Egy Fertőzött Iparág” címmel jelent meg a FAIRR szervezet tollából. (https://www.fairr.org/article/industry-infected/) Deklarált célja, hogy betekintést nyújtson a jelenlegi válság állati fehérje ágazatra gyakorolt pénzügyi következményeibe, és kiemelje a húsiparban felmerülő kockázatokat a jövőbeni pandémiák elkerülése érdekében. Eközben azonban komoly vitát robbantott ki a hússzakmában.

A Brit Húsfeldolgozók Szövetsége például egyenesen húsellenes propagandának tartja a dokumentumot. Azt mindenesetre kiemelik a szerzők, hogy a húsfeldolgozók a jövőben fokozott ellenőrzésekre, szigorúbb működési feltételekre számíthatnak.

Ilyenek a biológiai biztonsággal kapcsolatos kérdések: képzések, biztonsági intézkedések, működési gyakorlatok. Az élelmiszerlánc szakadása, amelynek kapcsán leginkább az USA nagy vágóhídi leállásait emlegetik példaként, mindenképpen beavatkozást igényel. Nyilván újabb lendületet kapnak a takarítási, légtisztítási technológiák fejlesztései, változik a beléptetési protokoll, a munkahelyi kommunikáció (a többnyelvűség már sok üzemben a mindennapok része nálunk is). A dolgozók egészségének védelme terén komoly előrelépések történnek, illetve fognak történni.

Új világ a németeknél

Külön kiemelést érdemel – hiszen hatással lesz a hazai húsiparra is – hogy 2021-től megtiltják a bérmunkaerős konstrukciót a német húsiparban. Ami történik, az a globalizáció csúfos bukása. Évek óta bírálat tárgya az a maffia szerű bérrabszolgasági modell, amelyre a kontinens legnagyobb és leghatékonyabb húsipari modellje épült. A koronavírus járvány most megmutatta, hogy azok a körülmények, amelyek között ezek a külföldi munkások kénytelenek élni és dolgozni, egészségtelen és embertelen. A világpiaci versenyképesség persze nem csak a németeknél, hanem a világ minden részén hasonló megoldásokat szült. Reméljük, hogy a német példa elindítja ezek globális felszámolását. Ha a hentes alkalmazottá válik, egy sor juttatás és jogi védelem illeti meg, ami persze költség, így a versenyelőnyök csökkennek, reálisabbá válik a verseny. A németeken kívül például Spanyolországban, Írországban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Brazíliában is a járvány gócpontjaivá váltak a húsfeldolgozók, így sokan leálltak, ami pedig az ellátási láncot veszélyezteti.

Arra viszont felhívjuk a figyelmet, ha a német sertéshús világpiaci (főleg kínai) versenyképessége emiatt csökken, többet fognak a térségünkbe küldeni. Szóval szegény embert még az ág is húzza.

Az Erste Agrár Kompetencia Központ várakozásai szerint, a sertésárak mostani esése a piac erőteljes belassulásának, a kereslet csökkenésének eredménye, és újbóli növekedésük is korlátokba ütközik az előttünk álló hónapokban. A válság enyhülésével várunk csak fordulatot.

A hazai helyzet mutatja a termékpálya minden gyengeségét. Az történik, hogy az exportpiaci nehézségek, például a romániai piac áresései és a szállítási akadozások miatt belföldön még az alacsony állomány ellenére is több a szokásosnál a sertés, a vágók pedig nem tudják tartani az árakat. Ilyenkor jönnek a súlyproblémák, szállítási ütemezési gondok, és az árcsökkenés.

Ehhez a belföldi piaci oldal is hozzáteszi a magáét. Egyrészt, a kereslet Húsvét után érzékelhetően visszesett. A pánikvásárlást felváltotta a válságvásárlás. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyekkel kapcsolatos félelmek és a munkanélküliség emelkedése spórolást eredményez. A vendéglátás kereslete időlegesen szinte megszűnt, a kereskedelemben pedig ismét visszafordul a kereslet szerkezete az alacsonyabb áru termékek irányába, és erősödik a helyettesítő termékek szerepe. A verseny az import emelkedése révén tovább durvul, amit a akciós újságokban is jól lehet látni. Mindez egy olyan húsiparral szemben, amely a korábbi drasztikus alapanyag áremelkedést csak részben tudta áthárítani a vevői felé, exportpiaca beszűkült és a belföldi pozíciói is gyengülnek. Ha valamikor, akkor most van hatalmas szükség a magyar fogyasztó hazai terméket preferáló viselkedésére.

Globális kihívások

Mindez egy olyan helyzetben, amikor a húsipar amúgy is komoly kihívásokkal néz szembe. Már csak a felsorolásuk is súlyos:

• koronavírus okozta fogyasztási visszaesés, láncszakadás és dolgozói megbetegedések;
• sertéspestis okozta alapanyagár-emelkedés, piaci hiány;
• munkaerő problémák, a jelenlegi munkáltatói modellek válsága;
• készletfelhalmozódás;
• nemzetközi szállítási korlátok, problémák, kereskedelmi viták;
• hústermelés ellenes politikai megnyilvánulások;
• helyettesítő termékek;

Mindezek egyszerre való jelenléte komoly veszteségek forrása a húsiparban világszerte. Kivételek persze mindig akadnak, de ne legyen kétségünk afelől, hogy az iparág koncentrálódása újabb lendületet kap, s ez alól a magyar piac sem kivétel.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ