Agronómiai elvárásoknak megfelelő gépparkot fejleszt Az Év Agrárembere egyik nyertese

Az agrotrend.hu portál Az Év Agrárembere kitüntető díjjal azokat a gazdálkodókat tünteti ki, akik rendkívüli teljesítményükkel, ötletgazdagságukkal, céltudatosságukkal, elköteleződésükkel és kitartásukkal sokat tesznek a mezőgazdaságért. A díj célja a mezőgazdaságban tevékenykedők közéleti munkájának, társadalmi felelősségvállalásának, ilyetén teljesítményének elismerése, kiemelése az egész társadalom előtt.

Az év agrárembere megtisztelő címre 10 különböző kategóriában lehet jelöltséget szerezni: növénytermesztés, növényvédelem, fenntartható gazdálkodás, kertészet, állattenyésztés, agrárgépészet, fiatal gazda, feldolgozó-élelmiszeripar, erdészet-vadászat és agrárkutatás.

A következőkben Nyárádi Attila válaszol kérdéseinkre, aki a megújult hazai mezőgazdasági gépgyártás egyik úttörőjeként lett Az Év Agrárembere 2014 Gépészet kategóriájának nyertese.

Pályaválasztásában szerepelt a családi indíttatás, szülei vagy rokonai foglalkoztak mezőgazdasággal?

Nagyapám földműves és bognár volt. Apám a szalonnai tsz-ben volt traktoros, én ott nőttem fel mellette – a traktoron és a kovácsműhelyben. A nyári szünetekben a tsz-ben dolgoztam. Középiskolába Sárospatakon jártam, később a Nyíregyházi Főiskolán végeztem. A gyakorlataimat szintén édesapám munkahelyén töltöttem.

A főiskola után Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kezdtem dolgozni, ahol 1993-ban létrehoztuk az első hazai Agrármarketing Centrumot, a mezőgazdasági termékek értékesítésének elősegítése céljából. Én voltam ennek az intézménynek a „zászlóvivője”.

Az Agrármarketing Centrum kormányzattól független szervezet volt?

Szabolcsban működött egy megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, ahol mikrohitelezéssel foglalkoztam. Több különböző feladaton dolgoztunk. A nyíregyházi Agrármarketing Centrum egy kísérleti projekt volt, amelyet a megyében megtermelt mezőgazdasági termények versenyképességének növelése érdekében hívtunk életre. Létrehozásához uniós forrásokat is kaptunk, illetve a megyei termelők, az élelmiszeripar fő képviselői is támogattak anyagilag minket.

Időközben számomra egy külföldi lehetőség is kínálkozott, így kimentem egy angliai főiskolára tanulni. Az Agrármarketing Centrum vezetése eközben a németországi marketingszemléletet követte, ezzel szemben én inkább az angliai gyakorlatot tartottam volna megfelelőnek.
 

Mi a különbség a két gyakorlat között?

Az angol a saját termékre, a piaci útra és az értékesítésre helyezte a hangsúlyt, szemben a némettel, amely sokkal inkább rendszerszemléletű volt. Abban az időben azonban nem létezett olyan rendszer, amire építeni lehetett volna, ezért véleményem szerint az angol szemlélet hamarabb és biztosabban segített volna a szétesett hazai élelmiszer-gazdaság helyreállításában. Miután hazánknak Németországgal hagyományosan szoros kereskedelmi kapcsolatai vannak, ezért mindenki a német CMA-t tartotta követendő mintának.
 

Az angliai tanulmányi lehetőség honnan származott?

Angliában létrehoztak egy alapítványt, amely kelet-közép-európai diákok számára szervezett 6 hónapos tanulmányutakat. A minisztérium 50-60 felsőfokú végzettségű diák közül választotta ki azokat, akik kiutazhattak. Összesen 5 cseh, 5 német és 6 magyar diák kapott lehetőséget a kiutazásra, a magyar diákok egyike én voltam. A 6 hónapos képzés egy angliai főiskolán zajlott, és 3 hónap elméleti, 3 hónap gyakorlati képzést foglalt magában. Az oktatás nagyon magas színvonalú volt, átfogta a teljes mezőgazdaság működési rendszerét.

A 3 hónapos gyakorlat során egy mezőgazdasági szaktanácsadó, egy marketing és piackutató, illetve egy termelő cégnél dolgoztam. Ez a képzés, úgy gondolom, nagyon hasznos volt számomra, hiszen gyakorlatorientált uniós szemléletet hoztam haza magammal, és ezt szerettem volna itthon a gyakorlatba is átültetni. Készítettem erről egy tanulmányt is, amelyet a minisztériumnak továbbítottam.

Rövid itthoni tartózkodást követően egy angliai farmmenedzsment cégnél sikerült elhelyezkednem gyakornokként, ahol 3 hónapos próbaidőre vettek fel. Ide már családommal együtt mentem ki. A próbaidő utáni vizsgát sikeresen letettem, és a cég belső továbbképzési rendszerében vettem részt. Amit egyik nap megtanultunk, azt másnap a gyakorlatban már alkalmaznunk kellett. Ez a képzés teljesen profitorientált volt.

Ma már úgy gondolom, hogy ez a helyes út. A szóban forgó cég koncentrált, naprakész információkkal rendelkezik, és nagyon magas színvonalon végzi a gazdálkodást a leginnovatívabb módszerek állandó próbálásával és testreszabott alkalmazásával. Ennek a lehetőségnek köszönhetem, hogy megtanultam a gyakorlatban használni mindazt, amit addig elméletben tanultam.

Mikor hazatértem Angliából, egy angol gépgyártó cég kelet-európai képviselője lettem, ahol 8 évig dolgoztam. Idővel azonban olyan újabb igények merültek fel a gazdák részéről, amelyeket a cég már nem tudott kielégíteni, ezért egy főiskolás társammal létrehoztuk a Framest Kft.-t. A cég az agronómiai elvárásoknak megfelelő, költségtakarékos, minőségi talajművelő eszközöket gyárt, amelyek megfelelnek a gazdálkodók igényeinek. Sok száz üzemlátogatás, párbeszéd és a művelések, talajok megfigyelése segített és segít ma is a gépek fejlesztésében.

Véleménye szerint mióta figyelhető meg egyáltalán a hazai gazdálkodók körében a lehetőségek kihasználásán alapuló menedzsmentszemlélet?

Úgy gondolom, itthon, a tulajdonviszonyok rendeződésével az elmúlt öt évben kezd egy ilyenfajta szemlélet kialakulni. Ennek megfelelően én magam a gépek tervezésénél mindig először az agronómiai, másodszor a gépészeti szempontokat veszem figyelembe, és ha ez a kettő összeillik, akkor gazdaságos is lesz a gép használata. Egyelőre még nem igazán terjedt el ez a fajta menedzsmentszemlélet, a gazdálkodóknak még sokat kell e téren tanulni.

Mi volt a fő motiváció, hogy létrehozza a Framest Kft.-t?

Idő kérdése lett volna csupán, hogy mikor indítom el a saját gépfejlesztést. A megszerzett tudásomat mindenképpen szerettem volna a gyakorlatba átültetni, és az agronómiai elvárásoknak megfelelő munkagépeket fejleszteni. Itt azt tervezhettem, amire szükség volt, különböző felső vezetés győzködése nélkül. Társam és kereskedelmi partnerünk támogatása és bíztatása növelte az új gépekbe és a fejlesztésekbe vetett hitet, így nagyon gyorsan fejlődött a paletta a mai szintre.

Hogyan épül fel a cég? Hányan foglalkoznak a tervezéssel, a kutatás-fejlesztéssel, illetve a kivitelezéssel?

62 fő a dolgozói létszám. Hosszú ideig 1-2 mérnökkel dolgoztunk, 2015. január óta már 3 mérnököt foglalkoztatunk. Sajnos az a tapasztalatom, hogy itthon nagyon alacsony a jól képzett, elhivatott mérnökök száma, és nehéz jó munkaerőt találni ebben a szegmensben.

A gépek konstruálása az én feladatom, a tervezést a mérnökökkel végezzük. Volt olyan időszak, hogy 27 hónap alatt 14 gépet terveztünk meg. Összehasonlításul megemlíteném, hogy egy nyugati cég egy gépet 2-3 év alatt fejleszt ki. Nem volt könnyű a dolgunk, mert éppen egy olyan időszakban kezdtük el a munkát, amikor szinte minden külföldi cég már itt volt, viszont szinte minden magyar gépgyár is termelt még.

Hogyan épül fel most a cég termékköre? Mit szeretne ehhez még hozzátenni?

Elsősorban a forgatás nélküli talajműveléshez gyártunk gépeket. Termékeink közé nehéztárcsák, középnehéz tárcsák, talajlazítók, hengerek, magágykészítő kombinátorok, kombinált eszközök tartoznak.

Távlati terveink között szerepel a vetőgépek és más, a megváltozott klímaviszonyok között is alkalmazható talajművelő eszközök kialakítása. Emellett úgy vélem, hogy a vevők igényeinek megfelelő gépeket kell gyártani. Célunk, hogy folyamatos fejlesztéssel igazodjunk a változó gazdálkodói igényekhez. Van például olyan, kis teljesítménnyel vontatható, rétegművelést végző eszközünk, amellyel nagyon magas színvonalú talajművelés végezhető. Ennek ellenére sokan nem merik megvenni, mert nem ismerik az előnyeit.

Az eszközök keresettségét hatékony marketingeszözök segítségével növelni lehetne, ehhez azonban egyelőre nincs meg a kellő anyagi hátterünk. A saját elképzeléseinken alapuló fejlesztéseken azonban kitartóan dolgozunk.

A cég vezetése, a termékek fejlesztése mellett mi jelenti a kikapcsolódást az ön számára?

Veterán gépekkel 6 éve kezdtem el foglalkozni. Barátaimmal egy nagyszabású aratónapot szerveztünk nagyapám falujában, ahol eredeti gépekkel és a faluban élő emberekkel tudtunk egy aratási–cséplési–kenyérsütési folyamatot bemutatni. Ehhez a Mezőkövesdi Hajdú Ráfis János Múzeumból is kaptunk gépeket és személyes segítséget. A rendezvénynek nagy sikere volt, 700 fő vett részt rajta. Ekkor jöttem rá, hogy érdemes ezeket a kincseket felkutatni és bemutatni.

Igyekszem a mezőgazdasági termelés teljes vertikumát átfogó gépeket összegyűjteni, jelenleg 50-60 ilyen masina van a gyűjteményemben. Ezeket működés közben is meg szeretném mutatni az érdeklődőknek, hogy tudják, milyen eszközöket használtak régen. Emellett természetesen veterános rendezvényeken is rendszeresen részt veszek.

Szerencsére egyre nagyobb a régi gépek barátainak tábora, és mindig jó társaság jön össze. Időnként előadásokat is tartok, mivel szeretem átadni mindazt a tudást, amit megszereztem. Távlati elképzeléseim is vannak mindezzel kapcsolatban…

Amikor létrehozta a céget, megfordult a fejében, hogy ilyen nehéz piaci helyzetben hogyan fog boldogulni?

Mindig is tudtam, hogy nem mindennapi tevékenységet végzek. Egyszerűen belekezdtünk a gépfejlesztésbe, és egyáltalán nem foglalkoztunk vele, hogy sikeres lesz-e, vagy sem. Nagyon akartuk és még inkább hittünk benne, és sokan voltak, akik a maguk módján támogattak ebben.

Az első kiállításunkon például sokan kijelentették, hogy magyar ember ilyen gépet nem tud gyártani – rettenetes volt ezt hallani. Ma már más a helyzet, az eladott több mint 2 000 db gép keményen megszolgálja ennek az ellenkezőjét. Egyre több vevő elismeri eszközeink magas színvonalát, amire büszke vagyok.

És végül: milyen családi háttér nyújtja mindehhez a nélkülözhetetlen biztonságot?

Az én szüleim nagyon korán eltávoztak: 19 évesen veszítettem el édesapámat, és 24 éves voltam, amikor édesanyám meghalt. Talán ezért nősültem korán. Feleségemmel 5 gyermekünk van, a legidősebb 20, a legfiatalabb 6 éves.

Feleségem angol-magyar szakos tanár. Házasságkötésünk után rögtön jöttek a gyerekek, ezért nem tanított. Az ő szüleire nem számíthattunk, így – magad uram-módjára – mindent kettőnknek kellett megoldanunk.