Alma: ágazati körkép és előzetes termésprognózis

A cikkből kiderül, Magyarországon a 2023. évi adatok szerint 20 564 hektáron folyik almatermelés. A területi tendencia már az ezredforduló óta csökkenő: a szűk negyed évszázaddal ezelőtt meglévő mintegy 42 ezer hektár vagy a tíz évvel ezelőtt is művelt közel 30 ezer hektár almaültetvény zsugorodott a mai méreteire.

Fotó: canva.com

A termés mennyiségére is a csökkenés jellemző hosszú távon: az ezredforduló körüli 1,0 millió tonnás terméspotenciálunk mára mindössze 600-650 ezer tonnára zuhant, de – az időjárási károk miatt – még ezt a potenciálunkat sem sikerült kihasználni az utóbbi években.

Az ágazat állapotát és jövőbeli tendenciáit nézve valószínűsíthető, hogy a termőterület évi kb. ezer hektáros csökkenése a következő pár évben is folytatódhat vagy akár fel is gyorsulhat, ami egyúttal a terméspotenciált is csökkenti.

Megjegyzendő az is, hogy jelenleg már mintegy 6 000 hektár almaültetvény áll ökológiai (bio) művelés alatt, átállás alatti vagy átállt státuszban. Valószínűsíthető, hogy az almatermő terület ezen 30%-a (!) relatíve alacsony terméspotenciállal rendelkezik, tekintettel arra, hogy gyakorlati ismereteink alapján javarészt az idősebb vagy gyengébb kondíciójú ültetvények kerültek át az ÖKO programba – fogalmaztak a szakértők.

A termésmennyiség az utóbbi években jelentős ingadozásokat mutat, ami elsősorban az időjárási káreseményekkel (döntő részben a tavaszi fagyokkal) van összefüggésben.

Fotó: canva.com

A legutolsó jó évjárat – a termésmennyiség szempontjából – 2018-ban volt, amikor 725 ezer tonna termést takarítottunk be, de további 50-100 ezer tonna betakarítatlanul maradt a feldolgozó kapacitások vagy tárolókapacitások szűkössége miatt.

A július közepén végzett felmérésünk alapján úgy tűnik, hogy az idei nem kiváló, de összességében egy jó évjárat lehet az almatermés szempontjából. A jelentősebb tavaszi fagyok Dunántúlon és az ország középső térségében (Zala és Bács-Kiskun vármegyék mint jelentősebb termesztőkörzeteink) éreztetik hatásukat a termés mennyiségében, azonban a termőfelület túlnyomó részét adó észak-keleti országrész almaültetvényeit nagyobbrészt megkímélték a súlyosabb tavaszi fagyok.

Fotó: canva.com

A megporzásra és terméskötődésre kedvezőtlen hűvös, borús, fényszegény, szeles és csapadékos áprilisi időjárás részben már nem vagy nem olyan érzékenyen érintette az almaültetvények relatíve késői virágzását, így az almában jelentősebb terméskötődési, illetve terméshullási problémákat sem tapasztaltunk (nem úgy, mint a meggy, cseresznye vagy szilva esetében, ahol drasztikus kötődési problémák voltak tapasztalhatók).

Az időjárás május óta közel optimálisan alakul: bőséges a csapadékellátottság és összességében kevés, illetve rövid a kánikulai időszakkal járó hő- és sugárzási stressz.

Negatív jelenség azonban, hogy idén nyáron talán az átlagosnál több a vihar- és jégkár (minden jelentősebb almatermő régióban voltak már hevesebb jégverések), ami alapvetően nem mennyiségi, hanem minőségi károkat okoz, vagyis csökkenti az étkezési alma és növeli az ipari alma árualapot.

A csapadékos tavasz okán tapasztaljuk azt a jelenséget is, hogy az átlagosnál nagyobb a varasodásfertőzés, ami szintén az ipari alma felé terel egyébként „frisspiaci almának induló” mennyiségeket.

Fotó: fruitveb.hu

Mindezek eredőjeként az idei évre 500-550 ezer tonna közötti almatermést prognosztizálunk Magyarországon. Ebből mintegy 400-430 ezer tonna lehet ipari alma, és 100-120 ezer tonna étkezési alma. A fajták között kirívóan gyengén vagy jól teljesítő fajtát nem látunk, nagyobbrészt a fajták összehasonlításában is kiegyensúlyozottnak látszik a termés.