A hét témája: Kulcsfontosságú, hogy megvalósuljon a gazdák közti integráció

– A Magyarok Kenyere program keretében idén a Kárpát-medencéből mintegy 600 tonna búzát gyűjtöttek össze. Az ilyen kezdeményezésekre mennyire nyitottak a zalai gazdák?

– Amikor 2013-ban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara csatlakozott a programhoz, akkor Zala megyében alig 40-en adakoztak, idén már 124 gazdálkodó mintegy 24 tonna búzát gyűjtött össze. Ezt nagyon szép eredménynek tartom, hiszen Zala megyében nem a növénytermesztés a meghatározó, és az időjárás is nagyon hektikus volt egész évben. ősszel jóval később tudtuk elvetni a búzát, a tavaszi növényvédelem pedig a csapadék miatt szintén nehézkes volt. A nyár eleji heves esőzések miatt nálunk akkor kezdődött meg a búzaaratás, amikor Baranyában befejeződött.

Süle Katalin: Voltak olyan területek Zalában, amiket a jég teljesen letarolt, de a szárazsággal is meg kellett küzdenünk – fotó: NAK

Ennek ellenére a megyei termésátlag meghaladta az elmúlt 5 év átlagát. A búza minősége nem romlott, sőt, volt olyan járás, ahol a betakarított búzamennyiség 75 százaléka malmi minőségű volt.

Az előzőekből adódóan a Magyarok Kenyere programban az adományozás el is húzódott, a búzagyűjtő napig 19 tonnát sikerült összegyűjteni, majd további 5 tonnát hoztak még a gazdálkodók, ahogy haladtak előre az aratással. Az összegyűjtött búzából közel 14 tonna lisztet sikerült őrölni, amiből 8 tonnát szétosztottunk Zalában 12 szervezetnek, hozzájárulva 1300 hátrányos helyzetű gyermek élelmezéséhez.

– A betakarításnak még nincs vége, hiszen még mindig vannak lábon kukoricák.

– A napraforgó és a kukorica betakarítása csak a napokban fejeződött be. Az időjárási tényezők miatt mindkét növény esetében komoly agrotechnológiai és a növényvédelmi kihívásokkal kellett szembenézniük a termelőknek.  Annak ellenére, hogy viszonylag kis megye vagyunk, a termésátlagok terén jelentős a szórás ez egyes járások között.

– A cukorrépa újbóli térhódításával milyen lehetőségek nyílnak meg?

– Létrejött egy olyan szövetség, amely összefogja a határ menti cukorrépa-termesztőket, az idei évben kísérleti jelleggel már el is kezdték a munkát. Lendván terveznek egy cukorgyárat, ennek kiszolgálásához a Mura menti térségből, tehát a határ mindkét oldaláról várják azokat a gazdálkodókat, akik nagyobb mennyiségű cukorrépát tudnak beszállítani. Bizakodásra ad okot, hogy vannak olyan határon átnyúló programok, amelyek keretében ezt elő lehet mozdítani.

– Milyen lehetőségek nyílhatnak még a megyei gazdálkodók, termelők előtt?

– Üdvözítő, hogy állatlétszámunk folyamatosan növekszik, ebben jelentős kiugrási lehetőséget látok. Ez talán annak is köszönhető, hogy egyre több a fiatal, megindult a gazdaságok átvétele. Sokan jönnek hozzánk ez ügyben információt, segítséget kérni. Az erdőgazdálkodás jelentősége a megyében kimagasló, ebben is komoly jövő van. Ezért is fontos, hogy az erdősült és nem erdősült területek megfelelő arányát megtartsuk.

– A falvak és a kisvárosok fontosságáról, illetve a helyzetük erősítéséről mostanában egyre több szó esik. Milyen eszközökkel lehet a státuszukat a közeljövőben még tovább erősíteni?

– Amit idehaza látok, és amit az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC-European Economic and Social Committee) tagjaként más országok képviselőitől hallok, nem sokban különbözik egymástól. Sok nemzet véleménye teljesen összecseng például abban, hogy az egészen apró településektől kezdve a kisvárosokig fejleszteni kell a digitális hozzáférést, vagyis, hogy mindenhol legyen megfelelő lefedettség. Ezzel válnak ugyanis elérhetővé azok az információk és lehetőségek, amelyek a fejlődéshez szükségesek. Az október 23-ai tallini konferencián az 5G jelentőségéről is szó volt, de lássuk be, hogyha Magyarországon minden kis településen szárnyalna a 4G, már az is nagyon sokat jelentene. Elhangzott még a gazdálkodók vidékfejlesztés és a részéről az az igény, hogy megvalósuljanak azok a közösségi terek, térségi területek, amik az agroturisztikai keresletet ki tudják szolgálni. Olyan terek létrejöttére lenne szükség, ahol helyi piacokat lehet létesíteni. Ezek is hozzájárulhatnak a kisebb települések turisztikai adottságainak kiaknázásához.

– A gazdálkodók és a települések együttműködése elengedhetetlennek tűnik.

– Valóban kulcsfontosságú, hogy megvalósuljon a gazdák közti integráció. Így ugyanis létrejöhetnének olyan termelési együttműködések – és itt szándékosan nem a termelői csoportokat hangsúlyoznám, hanem azt, amikor ténylegesen együtt dolgoznak a gazdálkodók –, akkor a hasonló területen és körülmények közt élők nagyon sokat tehetnének a térségükért és a maguk, illetve gazdatársaik munkájának eredményesebbé tételéért.

A vidéken élőknek igenis van igénye arra, hogy szépítsék és építsék a saját környezetüket, és erre áldoznak is. Ha van egy olyan biztos megélhetés, amiből többet tudnak adni a köz javára, akkor ez működni fog. A Magyarország Legszebb Birtoka és Az Év Agrárembere versenyek is ezt támasztják alá. Ahhoz, hogy a vidéki életformát fenn tudjuk tartani, az kell, hogy a gazdálkodók versenyképesek legyenek, illetve a termelési volumenhez képest állandó piaccal rendelkezzenek. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha létrejön köztük az összefogás.

agrotrend.hu