Keresés
Close this search box.

Fenntarthatóság

Védett fajt próbálnak megmenteni

A fokozottan védett illatos csengettyűvirág (Adenophora liliifolia) hazai állománya körülbelül 250 tőre tehető. Az utóbbi ötven évben egykori hazai lelőhelyeinek nagy részéről eltűnt, de a faj egyedszáma egész Európában is drasztikusan lecsökkent. A kritikusan alacsony egyedszám indokolttá tette a mesterséges szaporítást és visszatelepítést is. Előnevelt mesterséges szaporulatból egy nagyobb volumenű kitelepítés volt 2021-ben több helyszínen a kiskőrösi Szücsi-erdőben és tabdi Közös-erdőben. A tövek utógondozása azóta is folyik.

Mivel hamarosan előbújnak a föld alól az idei friss hajtások, kézi munkával eltávolítottuk a telepítésekre túlságosan ránőtt vegetációt, és a tél során rájuk dőlt fákat. 2024-ben is folytatjuk a kiültetett tövek gondozását, nyomon követjük az állapotukat és sorsukat, valamint néhány éven belül tervezzük újabb tövek kitelepítését is – számolt be a cikkében a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.

Forrás: knp.hu

A knp.hu oldalon egy éve dr. Kovács Éva monitorozó szakreferens írását adták közre, amely Két víz köze című kiadványban jelent meg. – Az illatos csengettyűvirág fokozottan védett növényfajunk, amely az utóbbi ötven évben egykori hazai lelőhelyeinek nagy részéről eltűnt. A faj egyedszáma egész Európában drasztikusan lecsökkent, csaknem minden országban Vörös Könyves, kritikusan veszélyeztetett fajként tartják számon. Európai ritkaságának okán bekerült a közösségi jelentőségű növényfajok közé – fogalmazott  többi között a nemzeti park munkatársa, aki arról is írt, hogy az illatos csengettyűvirág a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó csengettyűvirág nemzetség egyetlen hazai képviselője.

A szakíró cikkéből tudni, hogy a növény kedveli a félárnyékos élőhelyeket, erdőszegélyeket, ligetes erdőket, de elviseli a teljes napfényt is. Nedvességigényes faj. Az alföldi régióban, keményfa ligeterdőkben és azok szegélyében (Ócsa, Dabas, Kiskőrös), ezenkívül mezofil, kékperjésedő hegyi irtásréteken él (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt). Évelő, nálunk 60–100 centiméter magas növény, de más országokban két méteres példányát is megtalálták már. A szár egyenes, felálló, de az idősebb virágzó tövek szívesen fekszenek rá a környező magas növényekre, támasztékul használva azokat. Szára általában kopasz, hengeres. Szárleveleinek alakja nagyon változatos. Tőlevelei kerekdedek, szíves vállúak. A tő- és szárlevelek egyaránt fűrészes szélűek és rendszerint kopaszak. Laza bugavirágzata van, ami akár 140 virágból is állhat. Halványkék, harang, vagy kissé tölcsér alakú pártája 1-2 cm hosszúságú, illatos. A csúcsán vastagodott, egyenes bibeszála hosszan kinyúlik a pártából. A generatív szaporodás mellett karógyökeréből több helyen fejleszt vegetatív hajtásokat is. Virágzása július–augusztus (szeptember) hónapokra tehető, termést szeptember–októberben hoz. Az illatos csengettyűvirág eurázsiai-kontinentális elterjedésű növény, amely Svájctól Bajorországon és Lengyelországon át Szibériáig elterjedt, de élnek populációi Észak-Olaszországban és Görögországban is. Magyarországon a múlt század közepéig mintegy 30 ismert előfordulási helye volt, amely napjainkra 6-ra csökkent. Ma már bizonyítottan csak a Duna-Tisza közén, a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszton él. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén egyetlen előfordulása ismert, a kiskőrösi Szücsi-erdőben. A legrégebbi előfordulási adatok innen 1902-1903-ból származnak.

agrotrend.hu / baon.hu

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés