A napraforgó növényápolás során fő cél a gyomszabályozás

Kapáskultúra lévén a napraforgó esetében is a T4-es életformacsoport tagjai jelentik a legnagyobb konkurenciát, amelyek között a legdominánsabb a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia). Jellemzően a gyomszabályozási módszerek elsősorban a magról kelő egy és kétszikű gyomnövények visszaszorítására törekszik.

fotó: pixabay

A napraforgó-állományban nagy gondot okoznak az évelő kétszikűek, mint az acat (Cirsium arvense) és a szulák (Convolvulus arvensis), amelyek nehezen írthatóak, esetleg az új technológiáknak köszönhetően a betakarításig visszafogható a Cirsium arvense, így javasolt a védekezés e gyomnövények ellen már az előveteményben vagy annak tarlóján. A költségtényezők szem előtt tartása meghatározó tényező az egyszikű gyomnövények fenyércirok, tarackbúza (Sorghum halepense, Elymus repens) elleni védekezés során, mivel posztemergensen szelektív egyszikű gyomirtók használata többletköltséget eredményez.

Megjegyzendő, hogy a magról kelő egyszikűeket jellemzően a kakaslábfüvet (Echinocloa crus-gali) vagy esetleges muharfajokat (Setaria spp.) az alapkezelések során alkalmazott herbicidek is jól irtják.

A gyomszabályozás során alkalmazott ppi és preemergens kezeléseknek elsősorban a vegetációs idő első 6-8 hetében kell hatékonynak lennie, amíg a napraforgó árnyékoló hatást biztosító levelei nem jelennek meg, mivel a fiatal állomány gyomelnyomó-képessége gyenge a későbbi kifejlett állománnyal szemben.

A legcsekélyebb gyomprobléma a megfelelően gyomirtott kalászos után van. A vetést követően esős időszak következik a felszáradás során a talaj kicserepesedhet, amelyet záros időn belül sorközművelő kultivátorozni kell, mely elősegíti a homogén kelést és a gyomszabályozás szempontjából is előnyös. A fiatal 1-3 valódi leveles napraforgónk esetében szükség szerint 4-5 cm mély sorközművelés javasolt kultivátorral addig, míg az állományunk el nem éri a 40-50 cm-es magasságot.

agrotrend.hu / NAK