Keresés
Close this search box.

Kertészet

Vértetű az almafákon

Az utóbbi évtizedekben a kontinensek között megnövekedett kereskedelem és a globális klímaváltozás miatt hazánkban is jelenősen felgyorsult a korábban nem ismert károsítók megjelenése és megtelepedése. Akár emberi közreműködéssel, akár saját terjeszkedésük révén érkeztek, jelentős pusztítást okoztak a meglepetésszerű és hirtelen nagy károsításukkal, nem kímélve sem a dísz- és zöldségnövényeket, sem a gyümölcsfákat.

Az invazív fajok felbukkanása nem új keletű, bár a megjelenési gyakoriságuk korántsem volt akkora az elmúlt évszázadokban, mint manapság. Az egyik ilyen kártevő a vértetű, melyet még az 1880-as években Észak-Amerikából hurcoltak be, akkor még repülőgép híján valószínűleg hajórakománnyal. A kártevő sikeresen honosodott meg Európában, többek közt Magyarországon is, és a mai napig jelentős kártevő az almásokban.

A vértetű az érkezését követően gyorsan terjedt, és az 1890-es évek elejétől rendszeresen súlyos károkat okozott a gyümölcsösökben. Ezt egy neves kertész-polihisztor közreműködésével sikerült visszaszorítani, aki 1926-tól sikeresen telepítette be hazánkba a vértetűfürkész parazita rovarfajt. Ez a kis élőlény, teljes kifejlődése során, tojás, lárva és báb stádiumokban főképp az almán károsító vértetű testére támaszkodik, amibe belepusztul. Kezdetben látványos eredmények voltak tapasztalhatók, de a második világháború után a széles hatásspektrumú rovarölő növényvédőszerek robbanásszerű fejlődése miatt újra elterjedtek, mivel a vegyi anyagok nem csak a kártevőket, hanem azok hasznos természetes ellenségeit is elpusztították.

Forrás: pixabay.com

A vértetű csupán 1-2 mm nagyságú rovar, de feltűnő fehér vattaszerű pamacsai vannak. Testüket 3-4 mm hosszú viaszszálak tömege fedi, ezért könnyen felismerhetők a lombkoronában megbúvó telepeik. Ezek leginkább az almafa fás kolluszosodó részein, törzsén, ágain, vízhajtásain, tősarjain találhatók. Szapora faj, évente akár tíz nemzedéke is fejlődhet, és egy-egy generáció akár két hét alatt is kifejlődhet. A nevét onnan kapta, hogy ha szétnyomják az ilyen kolóniát, eltűnik a szenny vörös színű váladéka, testnedve.

Kártétele során a fa nedveit szívogatja, mely szívogatás helyén nyálának hatására sejtburjánzás következik be, a kéreg kipúposodik, felreped, és rákos sebek keletkeznek, melyek a folyamatos kártétel következtésben nem tudnak hegesedni, a tápanyag- és vízellátás megakad, az ágak részleges vagy teljes pusztulása következik be. 

A rovar szűznemzéssel szaporodik hazánkban, a nőstények klónozással hozzák létre az utódokat, egyedenként több mint 100 lárvát is. A legmozgékonyabbak az első stádiumú lárvák, mivel még nem védik őket viaszszálak, és könnyedén terjesztik a lábaikat, hogy eljussanak az almafa különböző részeire.

Két helyen is képes telelni az állatka. Részben a lombkoronában megbújva, de főleg a fa gyökér- és gyökérnyaki részén a kéregrepedésekben rejtőzködve a talaj védelmében.

Mivel a vértetű testét sűrű viaszszálak rétege fedi, ami megvédi a növényvédő szerektől, más módszerekre van szükség a kezeléséhez. Az egyik lépés az alanyfajta megfelelő választása, mivel az érzékenységük rendkívül változó lehet.  Érdemes almafavásárláskor erről érdeklődni. Fontos tiszteletben tartani a természetes ellenségek, például a vértetűfürkész jelenlétét, és kerülni a túl széles spektrumú kártevőirtó szereket, hogy ezek hatékonyan működhessenek. A tavaszi lemosó kezelések nem hatékonyak ellenük, de zöldbimbós állapotukban célzott olajtartalmú szerekkel vagy ragacsos hernyófogó övekkel lehet kezelni őket. A vegetációs időszakban célzott permetezést lehet végezni a korona belsejében, olajos szerekkel a vattapamacsokra. A mechanikai eltávolítás is hatékony lehet, mivel a telepek könnyedén kézzel eltávolíthatók.

agrotrend.hu / növényvédőszer

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés