Dr Csóka György Levente – Az Év Erdőgazdálkodója 2024-ben

Dr. Csóka György Levente, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének kutatója és vezetője, több mint 40 éve kutatja az erdők egészségi állapotát, különös figyelmet fordítva a rovarok és környezeti tényezők hatásaira. Emellett fontos szerepet vállal a tudományos ismeretterjesztésben és az erdészeti közösségek, különösen a Kárpát-medencei erdészek összetartozásának erősítésében.

“A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének erdővédelmi osztályán dolgozom, Mátrafüredi helyszínen. Kutató vagyok, egy kutató intézeti tudományos osztályának vagyok a vezetője. Erdők egészségi állapotával foglalkozunk, annak elég sokféle aspektusával, tehát mondjuk az élettelen környezeti tényezők, ezen belül klímaváltozás, aztán az élő környezeti tényezők, mint kórokozók, rovarok. Én magam rovarász vagyok, hát immáron 40 éve vagyok a kutatói pályán. Egy kutatónak mindenféle kutatói pedigrépontokat kell teljesíteni, ezek ugye nemzetközi publikációk, idézettség, stb. stb. De hát talán ennél egy kicsit érdekesebb az, amit itt a díjátadón is elmondtam, hogy a közvetlen munkaköri leíráson túl mutató tevékenység. Az én esetemben ez elsősorban a tudományos ismeretterjesztés, illetve az előadásokkal és ismeretterjesztő cikkekkel annak a tudásnak valahogy az emészthető formában való átadása, amit mi megszereztünk. Szerkesztőbizottsági tagja vagyok az erdészeti lapoknak, Növényvédelem című lapnak, és hát ezen túl egy alapító főszerkesztő vagyok az Erdészettudományi Közleményeknek. Ez az egyetlen magyar nyelvű erdészettudományi folyóirat talán a világon és hát azon túl, hogy hát legyen egy ilyen lap, ennek a jelentőségét abban látom, hogy a határon túli erdész kollégák felé, ez egy ilyen erdész szaknyelvi forrás lehetőséget biztosít. Komoly szívügyemnek tartom a határon túli, a Kárpát-medencei erdészek összetartozását. A díj, nagyon elcsépelt dolog, hogy az ember nem díjakért dolgozik, soha nem ébredtem még, úgyhogy hú, most már aztán itt van az ideje, hogy ilyen meg olyan díjat kapjak, de természetesen egy óriási elismerés, különösen azért, mert az erdőgazdálkodás, az agráriumnak a kis testvére, a legkisebb fiú és hát természetesen, hogy egy ilyen körbe egy ilyen elismerést kap az ember, az visszaigazolja a munkáját. De nagyon fontos megemlítenem, hogy ez nem az én, nyilván most az én nevem van ide a szép oklevélre írva, de itt nem arról van szó, hogy itt csak én érdemeltem ezt ki. Az a közösségi munka, az az összetartás, amivel a négy évtizedes pályafutásom alatt az erdésztársadalom engem segített, támogatott és nem csak engem, hanem a kutatótársaimat is, az ő nevüket is bőven rá lehetne írni erre az oklevélre. Bármikor, bárhova megyek Magyarországon, erdőgazdálkodókhoz, erdőgazdasághoz, erdészethez, bármilyen hülyénél hülyébb ötletet, tehát keletre dőlő cserfa, aminek földig ér az ága, biztos, hogy fognak keríteni, még akkor is, hogyha, hát néha azt gondolják, hogy ez azért már egy kicsit túlzás.”

agrotrend.hu