Szemléletváltással a klímaváltozás ellen, gazdák ezrei csatlakoztak a vízmegtartó programhoz

Ismert a mondás, hogy vízzel bőségesen ellátott ország vagyunk. Még egy ideig igaz lehet ez a megállapítás. Egy évben 112 köbkilométer víz érkezik hozzánk a folyóinkon keresztül és 117 köbkilométer távozik, vagyis 5 köbkilométerrel több, mint amennyi bejön. Eddig szinte minden feleslegesnek mondott vizet eleresztettünk, lecsapoltunk, most azonban meg kell tartani, fel kell tölteni a tározókat, csatornákat, hogy az elszivárgás helyett a környező területeken megmaradjon a víz. Ezt érzik is a gazdák, hiszen az Országos Vízügyi Főigazgatóság által indított önkéntes felajánlást követően az elmúlt napokban 600 gazdálkodó csatlakozott a felajánláshoz, hogy hajlandók időszakosan a területüket elárasztva tartani.

Forrás: pixabay.com

Két szakemberrel azt elemeztük: miért van szükség azonnali cselekvésre, hogy a klímaváltozás hatásait helyben lehessen orvosolni. Ennek egyik nagy lehetősége a Vizet a tájba program. Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárkamara alelnöke szerint legyen intő példa előttünk az Aral-tó, amely 65 köbkilométer vízzel volt táplálva a különböző folyók által, de ma már ezek a folyók nem jutnak el az év minden hónapján az Aral-tóhoz.

-Az Aral-tó nagysága 73 százaléka Magyarország területének, tehát ma már egy elkerülhetetlen jelenség az, hogy a világban a folyók elkezdenek kiapadni. Ha megnézzük, a hegyekben alig esik hó és idén márciusban az Ínség-szikla kilátszódott a Dunából. 1823 óta van feljegyzés a vízállásokról, ami 1867-től nagyon részletes és soha nem volt kint az Ínség-szikla márciusban. Tehát idén tavasszal a folyókban már hidrológiai aszály volt –összegezte a szakember, aki szerint ha abból indulunk ki, hogy a Homokhátságban 8 köbkilométernyi vízhiány van a felszín alatt – ami azt jelenti, hogy a Magyarország összes öntözött területén felhasznált víz 1 köbkilométer -, akkor abból a tájból felfoghatatlan vízmennyiség hiányzik.

Szigli Zoltán, a MAGOSZ Fejér vármegyei elnök-helyettese és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vízgazdálkodási és fenntarthatósági környezetügyekért felelős osztályának az elnöke szintén a számokra utalva jelenti ki, hogy éves szinten 600 millió köbméter hagyja el Magyarországot, amit nem hasznosítunk. Ez két Balaton vízmennyiségének felel meg. Hozzáteszi: „A Vizet a tájba programnak nem az öntözés biztosítása a célja, hanem a csapadék és a belvíz megtartása, hogy az ne folyjék el gyorsan, hanem próbáljuk megtartani. Ezzel javulhat a talaj vízellátottsága, csökkenthetők az aszályok negatív hatásai”.

Szigli Zoltán

Az időszakos vízelárasztáshoz a jogszabályi feltételek is igazodnak, hiszen az AKG és egyéb támogatási rendszerek nem zárják ma már ki ezeket a területeket a támogatásból. A legelső AKG-ben ezt nagyon szigorúan kizárták, de ma már lehet alkalmazkodni azokhoz a vízügyi rendszerekhez, amelyek léteznek: ilyen a Tisza és a Körösök-völgye vízelosztói, amelyek alkalmasak arra, hogy ez a szemléletváltás megvalósuljon. Vagyis ne kiszorítsuk a vizet a tájból, hanem tartsuk meg a vízfelületet.

Zászlós Tibor azt mondja, hogy a nagy folyóink vízmegtartó képességét is növelni kell a mederben tartással, hogy ne szaladjon le a víz, ugyanis most mélyül a meder, ezért a környékből a talajvizet elszívja. A NAK az öntözést és a vízmegtartást és az ezt segítő talajmunkát már az újjáalakulása óta folyamatosan támogatja. Véleménye szerint nem szabad odáig eljutni, hogy unokáink azzal találják magukat szembe: Magyarország vízzel már csak egy közepesen ellátott ország. Felelősen minden gazdasági és politikai erőnek azon kell dolgozni, hogy azt a csodálatos természeti környezetünket, amit Kárpát-medencének nevezünk, megőrizzük nagyon sok nemzedéken keresztül.

Mit jelent a Vizet a tájba program a gyakorlatban?
Azok a mélyebb területek, amelyeket elárasztanak, ott megáll a víz egy darabig, utána elszivárog és a környezetben található földterületek gazdagabbak, vízzel telítettebbek lesznek, ami biztosítja azt, hogy a termelés feltételeihez a talajban lévő vízkészlet meglegyen. Így nem öntözéssel, felülről kell pótolni a vizet, hanem olyan hidrológiai körülményeket kell kialakítani, ami gazdálkodási szempontból biztosítja a lehetőséget az eredményes termeléshez. A talaj vízszintje például a Dél-Alföldön újra megemelkedhet.

-Az elárasztást nem szó szerint kell érteni, hiszen a különböző vízügyi létesítmények – csatornák, patakok – a vízszint emelésével, ismételt megtöltésével a környezetben lévő talajok vízben gazdagabbak lesznek. A 4 millió hektár termőföldből 1,5 millió vízgazdálkodása válna pozitívvá –mondta Szigli Zoltán.

Majdnem 100 ezer hektár területet öntözünk és a könnyebb vízhez jutásnak köszönhetően a bevonható területeket bővíteni lehetne. Nem véletlenül jött létre a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, amely a jogi környezet felülvizsgálatától kezdve a vízvédelmi rendszerek újragondolásáig bezárólag a feltételeket próbálja biztosítani, hogy ez a program minél előbb megvalósulhasson.

A két szakember szerint az aszály negatív hatásait a vízkészlet kipárolgása csökkentheti, a levegő páratartalmát és a felhősödést, valamint a csapadék esélyét pedig növelheti. A beruházásokról szólva azt mondják, hogy a beszántott csatornák és vízelvezetők közül sok alkalmas lehetne a vízmegtartásra, de nem az eredeti formájában, ahogy most vannak. Ezek beruházást igényelnek, át kell alakítani, hogy vissza lehessen tartani a vizet különösen tavasszal, amikor csapadékosabb az idő. Óriási összegekről van szó, a Dél-Alföldön 1400 milliárdos beruházást jelentettek be nemrégiben.

Az időszakos elárasztás javítaná a talaj nedvességtartalmát, feltöltené a vízkészleteinket, kedvező feltételeket teremtene a növények fejlődéséhez, a száraz időszakokban is elérhető a nedvesség például a növények gyökérzetének, ami 20-30 százalékkal növelheti a terméshozamot.

agrotrend.hu / Növényvédőszer.hu