Nemzeti hagyomány és modern technika Medgyaszay István építészetében

A vasbeton építészet kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakembere, Medgyaszay István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) budapesti ipariskolai és főreáliskolai tanulmányai alatt kőművesként illetve építész irodákban gyakornokként dolgozott, bécsi egyetemi évei alatt pedig már tervezői megbízásokat is kapott.

Medgyaszay István első díjjal jutalmazott tervei (új Nemzeti Színház) a Vasárnapi Ujságban.

Forrás: jelesnapok.oszk.hu

Pályázat útján jutott be a szecessziós stílus nagy alakjának, Otto Wagnernek a mesteriskolájába. Itteni tanulmányai alatt készítette el a Gellérthegyre álmodott Nemzeti Pantheon terveit, amely a szecessziós stílusjegyek mellett keleti és magyar népművészeti hatásokat is mutatott, azonban sohasem valósult meg. Medgyaszay – Huszka József és Lechner Ödön nyomán – a magyar művészet keleti eredetét vallotta, ezért behatóan tanulmányozta a müncheni, berlini és párizsi múzeumok keleti gyűjteményeit, sőt, Indiában is járt tanulmányúton. Párizsban ismerkedett meg a vasbeton építészet technológiájával, eredményeivel, és ez a lehetőség azonnal megragadta, egész életén át tanulmányozta és munkáiban leleményesen alkalmazta az akkoriban rendkívül modernnek, szokatlannak számító technikát. Még Párizsban tartózkodott, amikor 1907-ben megbízást kapott a veszprémi színház tervezésére. Talán ez a korai alkotása az, amely – külföldön is – leginkább ismertté és elismertté tette; az épület vasbeton szerkezetű és számos funkcionális és szerkezeti újítást tartalmaz, Medgyaszay sajátos vasbeton-elmélete alapján. Elveit egy 1908-as bécsi építész-kongresszuson fejtette ki részletesen. 1909-ben újabb színháza készült el Sopronban. Egészen sajátos megjelenésű, nagyon dekoratív az 1910-ben a ma Szlovákiához tartozó Rákosmulyadon épült vasbeton szerkezetű kis kápolnája. Több építménye a saját szabadalma szerinti előregyártott vasbeton födém alkalmazásával készült.

1914-ben kikerült a frontra. Hosszabb ideig a galíciai Lembergben állomásozott, itt építette fel egyik legérdekesebb művét, a Hadikiállítást 1916-ban. Mindössze fa és kátránypapír állt rendelkezésre építőanyagként – ebből készített Medgyaszay csodálatra méltó leleménnyel és fantáziával egy egész pavilon-csoportot. A kiállítás olyan jól sikerült, hogy 1918-ban, a Margit-szigeten újra felépítették.

A két világháború közötti munkáiból kiemelkedik a nagykanizsai színház (1926), a budai Baár-Madas Református Leánylíceum (1928) és a kelenföldi református templom (1930).

Jelentősek Medgyaszay építészetelméleti írásai is a vasbeton alkalmazásáról, a templomépítésről és az építészet fejlődéséről.

agrotrend.hu / Jeles Napok