A tudósok szerint ez a globális GDP negyedét zabálja fel. A biológiai sokféleség csökkenésének a mezőgazdaságtól az egészségügyön át egészen az energiabiztonságig súlyos hatásai vannak.
A világgazdaság évente akár 25 milliárd dolláros veszteséget is elszenvedhet, mivel az olyan ágazatok, mint a mezőgazdaság, az energiaipar és a halászat nem számolnak azzal, hogy tevékenységük hogyan táplálja a természet, az éghajlat és az emberi egészség összefüggő válságait – állapította meg egy biológiai sokféleséggel foglalkozó nemzetközi kutatás.
Forrás: pixabay.com
A biológiai sokféleség csökkenésének, az éghajlatváltozásnak, a vízhiánynak, az élelmezésbiztonság hiányának és az egészségügyi kockázatoknak az egymástól elszigetelt kezelése nemcsak súlyosbítja ezeket a problémákat, hanem a gazdasági költségek is egyre magasabbra szöknek
– állapította meg az IPBES kormányközi tudományos-politikai platform. A 94 ország által létrehozott testület az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport megfelelője, amely a tudományról szóló hiteles globális megállapodást foglalja össze.
„Azzal, hogy ezeket egyedi problémaként kezeljük, pénzt pazarolunk, az erőfeszítéseink pedig hosszú távon feleslegesek lesznek” – mondta Pam McElwee, a Rutgers Egyetem munkatársa, a jelentés egyik társszerzője. „Pedig ha valóban képesek lennénk a szakpolitikai ágazatokat összefogni, jelentős költségmegtakarítást érhetnénk el.”
Drága mulatság a biológiai sokféleség eltűnése
A jelentés, amelyet az IPBES-tagállamok 165 tudósa hároméves munkája után hétfőn Namíbiában hagytak jóvá, becslések szerint a jelenlegi üzleti gyakorlatból eredő, el nem számolt költségek évi 10-25 milliárd dollárra rúgnak, ami a globális GDP negyedének felel meg. Ezek a költségek akkor keletkeznek, amikor az iparágak nem számolnak azzal, hogy működésük milyen károkat okoz a rendszerekben.
Például a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok rövid távon növelhetik a terméshozamot, de a vegyi anyagok túlzott használata olyan szennyezést okoz, amely károsítja a vízminőséget a folyásirányban, és növeli az emberi egészségi terheket, beleértve a vízzel terjedő betegségeket is.
„A jelenlegi rendszerünkkel az a probléma, hogy jelenleg nincs módunk arra, hogy a döntéshozatal során figyelembe vegyük ezeket a kompromisszumokat, lényegében figyelmen kívül hagyjuk őket”
– mondta McElwee.
Ezeket a költségeket áthárítjuk, akár a biztosítótársaságokra, akár azokra a szegény és marginalizált emberekre, akik szenvednek ezektől a szennyezési terhektől vagy az alultápláltsági terhektől
– tette hozzá, kiemelve, hogy a válságokat „összetett, összekapcsolt rendszerként” kell kezelni, és hangsúlyozta, hogy az üzleti döntések során értelmes vitákat kell folytatni a kompromisszumokról.
Az IPBES tudósai szerint a biológiai sokféleség évtizedenként 2-6 százalékkal csökken, ami gyengíti az élelmezésbiztonságot és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet megalapozó ökoszisztémákat. Emellett az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó szélsőséges időjárási események
- az elmúlt 50 évben 12 ezer katasztrófát okoztak;
- ami 4,3 millió dollárnyi kárt okozott;
- és a hatások 90 százaléka az alacsonyabb jövedelmű országokat sújtotta.
A tudósok szerint az egyre súlyosbodó válságok egyik fő okozója a pénzügyi ösztönzők helytelen összehangolása.
A kormányok jelenleg évente 1,7 milliárd dollárt költenek olyan állami támogatásokra, amelyek ösztönzik a környezetre káros gyakorlatokat, többek között a fosszilis tüzelőanyagok termelését, a túlhalászást és a nem fenntartható mezőgazdaságot. Ezek a támogatások gyakran éppen azokat a válságokat súlyosbítják, amelyeket kezelni kívánnak.
Ezek az állami beruházások gyakran lehetővé teszik, hogy a magánszektor is kövesse őket
– mondta McElwee. „Ha jobban ösztönöznénk az üzleti modelleket arra, hogy az ilyen jellegű beruházások helyett a regeneratív mezőgazdaságba [és] az erdei ökoszisztémák fenntartásába és megfelelő értékbe helyezésébe fektessünk, az nagyban hozzájárulna az említett externáliák csökkentéséhez.”
agrotrend.hu / Világgazdaság