Az agrár-felsőoktatás kulcsszereplője lehet az ágazat jövőjének

Közvetlenül az ezredforduló előtt Nyugat- Európában is gyakran megoszlottak a vélemények a felsőoktatás különböző szegmenseiről, így az agrár-felsőoktatásról is. Voltak olyan vélemények, amelyek szerint ez az egyik legversenyképesebb képzési terület.

Forrás: ansci.sze.hu

Az egyik külföldi tárgyalásunk során például egy multinacionális szakmai partnerünk vezetője azt fejtegette, hogy az agrár-felsőoktatás azért a legperspektivikusabb, mert olyan széles tudásbázist ad, amelyre építve a gazdasági szféra bármely területén könnyen elhelyezkedhetnek a végzettek. Először azt gondoltam, hogy ez egy udvariaskodási forma, megnyilvánulás tárgyalópartnerünk részérõl, mivel tudta, hogy ilyen intézményből érkeztünk.

Később utánanéztem, és meggyőződhettem, valóban igaza volt a vendéglátónknak, mert a korábban végzett „klasszikus” agrárhallgatóink közül jó néhányan jogi, közgazdasági (banki), kereskedelmi, illetve közigazgatási területen építik karrierjüket, eredményesen. Nem túl gyakori, de környezetemben ismerek olyan egyházi vezetőt is, aki agrár-alapdiplomával rendelkezik, sót dolgozott is ezen a szakterületen. Ugyanabban az időben egy másik ismert, ma a nemzetközi ranglista előkelő helyére sorolt, 7 egyetemi (köztük orvostudományi, teológiai) karral és 16 kutatóközponttal rendelkező egyetem agrárkarának dékánja arról panaszkodott, hogy dékán-és vezetőtársai szerint az agrárkarnak nem kell különösebb támogatást adni, mert már mindent tudunk, amit az agrártermeléshez tudni szükséges, ezért elég nekik egy pár gumicsizma is*. A megjegyzés humorosan hangzott, de a támogatások elosztásánál valóban érzékelhet volt ez a mentalitás. Azóta nagyot változott a világ, olyan mértékű technológiai fejlődés indult el, amire gondolni sem mert korábban senki – a gumicsizmát osztogató* tudományterületek képviseli különösen nem. Ennek valós okát hosszasan lehetne elemezni, de terjedelmi korlátok miatt erre most nem vállalkoznék. Annyi azonban bizonyos, hogy ebben jelentős szerepe van a műszaki területek és az informatika igen gyors fejlődésének, amely magával hozta a precíziós technológiák térhódítását először a növénytermesztés, majd az állattenyésztés és az élelmiszeripar területén. Ezzel párhuzamosan a biológiai alapismeretek is rohamosan bővültek, különösen a molekuláris biológia és biotechnológia területén, de végső soron minden biológiai diszciplínában, így a növénytermesztés és állattenyésztés különbözőõ területein is, a szaporodásbiológiától az emésztésélettanig bezárólag. A korszer agrár-felsőoktatásnak ezeket az új ismereteket kell integrálnia úgy, hogy azok összefüggéseit a hallgatók elsajátíthassák és megértsék olyan szinten, hogy a termék-előállítás hatékonyságának javítása, illetve a kiváló minőségű élelmiszer-alapanyagok előállítása érdekében hasznosak legyenek.

E munkában viszonylag könnyebb helyzetben vannak azon egyetemek, amelyek több tudományterületet művelnek. A modern agrárképzést jól képesek szolgálni a műszaki, informatikai és egészségügyi területen is oktatást/kutatást végző intézmények, mivel ilyen esetekben kèkézenfekvő a tudományterületek “in house” együttműködése, amely általában sokkal zökkenőmentesebb, mint az intézményközi kooperáció esetében.

Az oktatás, a kutatás és a kutatás-fejlesztés hatékonyságának növelését tovább segíti az ágazat problémáinak ismerete, amely elképzelhetetlen a gazdasági/vállalati szférával történő kapcsolattartás, illetve együttműködés nélkül. Ahhoz, hogy az együttműködés hatékony legyen, a felsőoktatás szereplőinek ismerni kell a gyakorlati problémákat, az ágazat szereplőinek gondolkodását és törekvéseit. Leegyszerűsítve: az egyetemi oktatónak/kutatónak ismerni kell azt a „kottát”, amelyet a „vállalati szféra” elé tart, mert igazán élvezetes „szakmai koncertet” csak az az oktató-/kutatócsoport képes adni, aki ennek a „kottának az olvasásában” is jártas. Aki nem ismeri a vállalati szféra problémáit, amelyekre választ/megoldást várnak, az lehet ugyan elismert és sokat idézett kutató, de abból az ágazatnak közvetlen haszna nem származik.

A feladat és kihívás nagy, sokkal nagyobb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Ugyanakkor a biológiai alapok megismertetése is sokkal többet kíván, mint pár évtizede, mert a klasszikus biológiai alapismereteket ki kell egészíteni azokkal az új információkkal, amelyek már átadhatók. Ezek pedig közel olyan gyorsasággal bővülnek, mint az informatikai vagy műszaki ismeretek. Mindezekhez társul az a felbecsülhetetlen számú adat, amelyek értelmezését, illetve kezelését is meg kell ismerniük a hallgatóknak, ami valójában egy új tudományterületet, azaz a képzési spektrum szélesítését jelenti. A kutatás/kutatás-fejlesztés támogatása is megváltozni látszik Jól példázza ezt a közelmúltban kihirdetett kutatás-fejlesztés támogatás. A nyertes pályázatok negyede ugyanis az agráriumhoz kötődik. A projektek megvalósításából nem kevés feladat jut az agrár-felsőoktatás konzorciális szereplőinek. Igaz tehát a régi köz- mondás: „ki korán kel, aranyat lel”; azaz, aki együtt gondolkodik a vállalati szférával és kutatás-fejlesztési ötleteit pályázati formába önti, jelentős támogatáshoz juthat, ami az ágazat, de egyúttal a hallgatók képzését, gondolkodásmódjának alakítását is szolgálja.

Dr. Tossenberger János egyetemi tanár, dékáni tanácsadó
Széchenyi István Egyetem
Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar

agrotrend.hu / Állattudományi Tanszék, SZE AKMK, Mosonmagyaróvár