Oroszországi földviszonyok

Vlagyimir Putyin egy legutóbbi nyilatkozatában az oroszországi földviszonyokkal is foglalkozott, megállapítva, hogy a helyzet nem kielégítő, ezért a jövőben várhatóan egy önálló szövetségi struktúrát kell létrehozni ezeknek a problémáknak a kezelésére. Amennyiben új szervezet kialakítása mégsem volna célszerű, akkor is egy kézbe helyeznék a földtulajdon és földhasználat kérdéseinek szabályozását, miniszterelnök-helyettesi szinten.

 

Az utóbbi időben egyébiránt az orosz Mezőgazdasági Minisztérium is intenzívebben foglalkozik a földüggyel. Erre több hónapja már törvényi alap is van, mivel az orosz kormány a 192/2007. sz. rendelkezésével kiszélesítette a tárca jogosítványait. Az intézkedés értelmében a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek forgalmazási szabályainak meghatározása ezentúl a Mezőgazdasági Minisztérium kompetenciájába tartozik.

A tárca nemrégiben létre is hozta azt az új igazgatóságot, amelynek hatásköre a földpolitika kidolgozása, javaslatok tétele, az állami földek használatának szabályozása, stb. Gorgyejev agrárminiszter szerint az új minisztériumi egység kulcsszerepet tölt majd be a 2008-2012. közötti állami agrárprogram sikerében, mivel szerinte a középtávú program egyik legkockázatosabb eleme a földviszonyok problematikája.

 

A 2007-ig hatályos földügyi rendelkezések több szabályozási teendőt, illetve jogosultságot a regionális, önkormányzati szervekre delegáltak, s a gyakorlat azt mutatta, hogy a központi, szövetségi szintű törvénykezési aktusokat a régiókban nem követte a helyi szabályozás módosítása. A tárca jogosítványainak legutóbbi bővítése azt jelenti, hogy a forgalmazási szabályokat ma már egyetlen országos hatáskörű szerv állapíthatja meg, s fokozatosan megszűnhetnek az eddig alkalmazott helyi, önkormányzati, legális, vagy esetenként féllegális, de mindenképpen gyakran egymásnak ellentmondó szabályozások.

A kérdés rendezése azért is kimagasló jelentőségű, mert a föld valóban a legfontosabb termelési faktora a mezőgazdaságnak, s ezen túlmenően vele kapcsolatban Oroszországban továbbra is jellemző az érzelmi megközelítés, gyakran tapasztalható a földnek egyfajta nemzeti értékként történő túlértékelése.

 

A korábbi jogi szabályozási ellentmondások ahhoz is vezettek, hogy az elvárhatóhoz képest ma alacsonyabb a földbe történő tőkebefektetés, s a forgalmazási lehetőségek is rendkívül szűkek. Ezen túlmenően a földtulajdon, illetve a földforgalmazás nem csak gazdasági, hanem főképpen Oroszországban szociális kérdés is. Várható, hogy a földforgalmazás részletes és egységes szabályainak kimunkálása után a földpiacon megjelennek azok a gazdálkodók is, akik eddig kiszorultak a korlátozott, és gyakran csak spekulatív célokat szolgáló folyamatokból.

 

A föld kérdése tehát a legutóbbi nyilatkozatok fényében a jövőben várhatóan nagyobb figyelmet kap kormányzati szinten, és ez jelentősen hozzájárulhat az agrárium fejlesztési terveinek megvalósításához. Ezeknek a terveknek a teljesítése egyébként nagymértékben feltételezi a jelzálogalapú hitelezés dinamikus bővülését.  Ez ma már elvben lehetséges, a földforgalmazási szabályok a jogi lehetőséget megadják, sőt, ha lassan is, de terjed ez a forma. A fő gond itt az, hogy az alapvető törvények megszületése után hallatlanul nehézkesen halad a végrehajtási szabályok, a különböző eljárásrendek kimunkálása.

 

A jelzálog alapú hitelviszonyok továbbterjedését az is akadályozza, hogy rendkívül nehézkesen oldható meg az egyes különálló földterületek akkumulálása, alacsonyszintű a földtulajdon likviditása, a föld nehezen forgatható értékpapírba, stb. Mindez ahhoz vezet, hogy a földnek, mint tulajdonnak a fölhalmozása akadozik, nem tud kialakulni egy valódi magántulajdonra alapozódó, középbirtokosi réteg. A külföldi tőke intenzívebb bevonását pedig az teszi nehézzé, hogy a jogszabályok változatlanul nem engedik meg, hogy külföldi természetes és jogi személyek mezőgazdasági rendeltetésű földterület vásároljanak.

Forrás: FVM – dr. Kemény Ádám