„Nem vagyunk strómanok!”- Fejéri földesurak Somogyban

fotó: 123rf

Valasovits Lászlót keresem, az eredménylista alapján a Fejér megyei, szabadhídvégi gazda adta a legtöbbet egy somogyi, ádándi földbirtokért az állami földek árverése során, 187 hektárért 431 millió forintot.
A somogyi földlicitek során egy területért egy Fejér megyei, szabadhídvégi gazda, Valasovits László adta a legtöbbet: egy ádándi terület 187 hektárárt 431 millió forintot. A sonline.hu felkerese Valasovits Lászlót, de Sári Ferencet találta helyette. Valasovits László az apósom, de azt is mondhatnám, hogy „én vagyok Valasovits László” – feleli Sári Ferenc, két szabadhídvég-pélpusztai mezőgazdasági kft. ügyvezetője, aki 100 milliót költött ádándi földek megvásárlására. – Egy család vagyunk, mi vagyunk az apósommal az ominózus ádándi földek vevői.

De hiszen akkor minapi összesítésünk nem pontos, össze kell adni a kettejük által a vásárlásra költött milliókat, így már 800 millió forint körül tartanak, de ezzel sem előzik meg a somogyszobi belga-magyar Claessens családot a toplistán, viszont stabilan másodikak Somogyban, Fejér megyeiként.
Az általam vezetett Pélpusztai Mezőgazdasági Kft. és Agro-Profit Kft. is Fejér megyei, szabadhídvégi székhelyű, utóbbinak a földjei azonban mind a szomszédos Ádándon, tehát már Somogy megyében vannak – folytatja Sári Ferenc. – 2100 fejőstehénnel februártól az ország legnagyobb szarvasmarhatelepe leszünk Pélpusztán, ötven embernek adunk munkát, föld nélkül viszont bezárhatnánk a vállalkozást. Márpedig a Pélpusztai Mezőgazdasági Kft. által használt összes szabadhídvégi földet, mind az 1446 hektárt elveszítettük 2013-ban a haszonbérleti pályázatok során, hiába pályáztunk és adtunk be közel 12 ezer oldalnyi dokumentumot, egyetlen földdarabot sem nyertünk. Az ádándi földeket már nem hagyhattuk másnak…

Akkor önök strómanok? A szintén licitáló, de hoppon maradt környékbeli családi gazdálkodók szerint valójában a pélpusztai kft. angol tulajdonosa nevében licitáltak.
Nem vagyunk strómanok, mert egyrészt nem most vágtunk a gazdálkodásba, másrészt bankhitelt vett fel a család, abból licitáltunk. Apósom 1997 óta őstermelő, korábban nyulakkal foglalkozott, most galambokkal, édesapja is Pélpusztán volt kombájnos. A párom is megfelelő végzettséggel rendelkező családi gazdálkodó, én is gazdálkodom. A pélpusztai kft. (melynek magam is társtulajdonosa vagyok) valóban azzal szembesült, hogy 2015-re 62 hektárja maradt, akkor közel kétezer fejőstehénre és a szaporulataira. S valóban kft., vagy az angol tulajdonos az állami földek értékesítése során nem indulhatott az árverésen, nem is nagyon maradt más, mint hogy összeüljön a családi tanács és osszon-szorozzon, hogyan tudnánk a tulajdonunkban tartani a megmaradt ádándi 334 hektárt. A szabadhídvégi földek kiesésével eldöntöttük, hogy a tehéntelepet megtartva, fejlesztve a takarmánytermelésről a kft. letesz, gazdáktól veszi a takarmányt és juttatjuk ki a földjeikre a trágyát. De az érzelmi szálak is fontosak voltak. Én 2006-ban egy táskával jöttem ide, tolmácsként kezdtem és lettem később ügyvezető. Azóta mi a szabadhídvégi és ádándi földekre is sajátunkként tekintettünk, el se tudtuk képzelni, hogy egyszer kihúzhatják ezeket alólunk. Most tehát ezt akadályoztuk meg. Nem vagyunk strómanok azért sem, mert mi fogunk ezeken a földeken gazdálkodni. Az persze természetes, hogy a terményt a káefténknek kívánom eladni. Itt ér csak össze a kft. és a földlicitnyertesek személye, szó sincs tehát arról, hogy angol pénzen, burkoltan a cégemnek vásároltam volna földet, a rizikó a családé.

agrotrend.hu / sonline.hu