Még mindig lehet azt állítani hogy pusztítjuk a talajainkat?

Folyamatosan elszállítjuk a megművelt területről a szerves anyagot, ígyaz elhalt növényi részek nem jutnak vissza a talajba, ráadásul az évnek csak egy bizonyos időszakában termelünk rajta növényeket. A fennmaradó részben növénymentes, vagyis csupasz a talajfelszín, emiatt nagyon erősen kitett az UV-sugárzásnak, a szélnek, az eső hűtő- és verő hatásának, ráadásul ezeket a talajokat rendszeresen nagy gépekkel terheljük, forgatjuk, törjük és zúzzuk.

Ezek együttesen azt eredményezik, hogy a növények számára kifejezetten kedvező morzsás állomány és a magas termékenység folyamatosan pusztul. Ennek a megállítása és a javítása érdekében egyre inkább teret kellene engedni a biológiai folyamatoknak a talajban. Erről beszélt egy szakmai tanácskozáson Hupuczi Júlia, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának docense.

Mint elhangzott: harminc évvel ezelőtt a megtermelt zöldségek sokkal nagyobb ásványi anyagokkal rendelkeztek, mint manapság, ugyanis a talajt kizsákmányolta a nagyüzemi gazdálkodás. Ennek van valóságalapja a szakember szerint, bár ez akár túlzó is lehet. Az azonban biztos, hogy az intenzív növénytermesztéshez nagy mennyiségű tápanyagra van szükség. A megfelelő mennyiséget tudjuk biztosítani most is műtrágyával, viszont ez a műtrágya a talaj számára nem táplálék. Mert abból nem tudja felépíteni a növényzetet. Ha elveszítjük a talaj termékenységét, az az állapot következik be, hogy hiába adagoljuk ki a műtrágyát, azt a növény nem tudja majd hatékonyan felvenni.

-Van egy ellenző tábor, amelyik az aljnövényzet szerepéről azt mondja, hogy ez egy újonnan felkapott hóbort, majd elmúlik. A szerves anyag utánpótlása és a talajfelszín védelme, borítása növényi részekkel, vagy a vetésforgók alkalmazása, a téli időszakban a takarónövények használata segíthet a talaj javulásában. A talajromboló megoldásokat ezért kerülni kell. Termőrétegeinket a vastag, humuszos eltartó képességre alapoztunk a növénytermesztés során, de ennek a felét már elveszítettük -összegezte Hupuczi Júlia.

A dunántúli lejtős területeken megfigyelhető az, hogy már nincs termékeny humuszos szint, ott már az alapkőzetbe vetnek a gazdák. Magyarországon még mindig túlságosan magas a szántott területek aránya, ugyanakkor megfigyelhető az, hogy egyre többen hagyják el a szántást. Még nem túl nagy a hangjuk, de szerencsére kitartók és növekszik ez a tábor. A mostani kutatásoknak és a gazdálkodókkal való kommunikációnak is ez a legfontosabb része, hogy hogyan változtassunk?

A termeléshez észszerűen kell bevezetni ezeket a változtatásokat. A kutatók most ebben tudnak segíteni a gazdálkodóknak, hogy ezeket az átívelő időszakokat, a talajromlást hogyan lehet áthidalni és mikor várható a javulás.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu