Kertészet

Mit tehetünk a kertben terjedő invazív fajok ellen?

Őshazájuk több ezer vagy tízezer kilométerre van tőlünk, mégis a kertünkben rágják a zöldségeket, vagy ott ülnek a függönyünkön. Hogyan jutnak ide, és miért olyan problémásak az invazív fajok?

Az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) az afrikai zöld vándorpoloskával (Nezara viridula) együtt ezerszámra lepi el a házfalakat, mindenféle bolygatott talajon kinő az Amerikából származó parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), és sűrű, áthatolhatatlan „erdőket” alkot a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Ez csak néhány példa: mára tízezrével találhatunk más tájakról, régiókból származó fajokat Európában és hazánkban.

Forrás: pixabay.com

De hogy kerülnek ide az invazív fajok?

Az egyik ok az, hogy a földrészeket átszelő, őket összekötő kereskedelem és turizmus lebontja azokat a természetes határokat, amelyek elválasztják egymástól az egyes régiókat. Így az emberek „csatornáin” egyre inkább akadálytalanul közlekednek olyan élőlények, amelyeknek korábban esélyük sem volt ekkora távolságok és ilyen akadályok (óceánok, magashegységek) leküzdésére. Ruhára ragadt magként, óceánjáró hajók ballasztvizébe kerülő medúzaként vagy kagylóként, kamionra tapadó csigaként vagy rakományba kerülő peteként, de akár óceánban lebegő szeméttutajokon is hatalmas távolságot tehetnek meg néhány óra vagy pár nap alatt. Ez a véletlen behurcolás, a potyautasok esete.

A másik ok a szándékos behozatal. Ma is gyakori, hogy – leginkább gazdasági célból – új fajokat telepítenek be valamilyen előnyösnek vélt tulajdonság miatt. Előfordulnak zárt térbe történő betelepítések (például akváriumi fajok esetében), illetve a szabadba történőek is (például egyes fafajták behurcolásakor). A tapasztalat azt mutatja, hogy az élőlények a zárt terekből is kiszabadulhatnak előbb-utóbb, a szabadba történő telepítés kockázatát pedig nem kell magyaráznunk.

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés