Gyakorlati útmutatót adott ki a NAK a felszín alatti vízpótlásról

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara útmutatót készített az agráriumban potenciálisan alkalmazható, célzott felszín alatti vízpótlási módszerekről, „Vízmegőrzési, valamint felszín alatti vízpótlási lehetőségek elősorban a termőterületeken” címmel. A kiadvány bemutatja a síkvidéki és dombvidéki vízmegőrzés és vízpótlás lehetőségeit, de kitér a lakossági hasznosításra és a vízmegőrzés-vízpótlás előtti vízvédelmi feladatokra is.

A célzott felszín alatti vízpótlás (Managed Aquifer Recharge, továbbiakban: MAR) egy olyan természet ihlette vízgazdálkodási módszercsoport, melynek alkalmazása a régebbi időkre tehető, de mint önálló fogalom viszonylag fiatal (Dillon és társai 2018). A MAR-ok definíció szerinti célja a víztartók tudatos vízutánpótlása későbbi vízkivétel vagy környezeti haszon elérése érdekében (NRMMC, EPHC, NHRMC 2009). A MAR-ok kontrollált körülmények között segítenek a megfelelő vízmennyiség és vízminőség létrehozásában, továbbá a víz megtartásában, védve ezzel a környezetet és a lakosságot (Dillon és társai. 2009).

A MAR-ok közé számos célzott felszín alatti vízutánpótlási módszer tartozik, melyek alkalmazhatósága függ a célterület földtani felépítésétől, topográfiai viszonyaitól, az éghajlat adottságaitól, a hidrogeológiai viszonyoktól és az épített környezet, a kitermelt víz felhasználási módjától (1.  ábra, Dillon és társai 2009).

1. ábra: a különböző MAR módszerek a víz felszín alatti tározására és kezelésére, a környezeti adottságok és lehetőségek függvényében (Dillon és társai 2009 alapján).

A kiadvány négy témakörének és alpontjainak rövid ismertetője:

1. Vízpótlás előtti vízmegőrzési és vízvédelmi feladatok: ez a pont három főbb témakörre oszlik:

1. Termőhely-specifikus növénytermesztés: szükséges a klímához, a domborzathoz és a talajadottságokhoz szükséges adaptáció;
2. Megfelelő talajállapot elérése: vízpótlás előtt a területen el kell érni a talajban a szervesanyag-egyensúlyt, fontos a talajtömörödés elleni védelem és a talajtakarás;
3. Klímaszélsőségek elleni védekezés: fontos a vizes élőhelyek és a vízmegőrző helyek kialakítása, továbbá a mezővédő erdősorok létesítése.

2. Lakossági potenciál: a városi területeken egyre népszerűbb az esővíz tetőkről történő összegyűjtése, melynek célja a víz tárolása, valamint öntözésre és vízutánpótlásra történő hasznosítása. Mivel a városokat főként burkolt felületek jellemzik, a víz ilyen típusú pótlása segít a vízszint fenntartásában, továbbá csökkentik a heves esőzések miatti felszíni lefolyást és a víz elszennyeződését.

3. Síkvidéki vízmegőrzési és vízpótlási lehetőségek:

1. Árasztás: árasztás MAR-ként hasznosítása akkor történik, amikor többletvíz áll rendelkezésre, vagy amikor árvízi eseményt szükséges kezelni. A módszer passzív beszivárgást biztosít és számos előnnyel rendelkezik az árvízvédelem, a szárazságra és aszályra történő felkészülésben, a víztartó rétegek és az ökoszisztéma helyreállításában. Hátulütője viszont, hogy nagy földterületre van szükség, melyeket folyamatosan készenlétben kell tartani.
2. Beszivárogtató  medence: a beszivárogtató medencék a leggyakrabban használt MAR módszerek közé sorolandóak. Alapjuk a víz megtartása és szétterítése a beszivárgás fokozása érdekében. Kiemelendő, hogy akkor alkalmazhatóak, ha a területen fedetlen víztartó található. A beszivárgás mértéke növelhető árkok, gátak és üregek létrehozásával.
3. Árok a felszíni lefolyás összegyűjtésére: az árkok kiépítésének célja, hogy a lefolyás megakadályozásával koncentráltan szivárogtassák be a vizet a felszín alá. A módszer előnye, hogy az árkok könnyen megépíthetőek és karbantarthatóak, de a megfelelő, magas vízáteresztő képződmények felett szükséges kialakítani őket.

4.Dombvidéki felhasználás:

1. Utánpótlódást segítő gát: az utánpótlódást segítő gátak alacsony áteresztőképességű építmények, melyeket rátápláló folyók medrében építenek ki. A gátak segítségével felszíni tározók hozhatók létre, így a folyóvíz és a felszíni lefolyás vize nem vész el és közvetlenül hasznosítható.
2. Homok kitöltésű tározó gáttal: ezek a tározók olyan felszínen kialakított szerkezetek, melyeket időszakos folyók medrébe építenek. Esőzések során a lefolyás a különféle üledékeket felhalmozhatja a gátszerkezet mögött, amely létrehozhat egy víztartót, azonban a módszer természete miatt ezek a szerkezetek mesterségesen is létrehozhatóak. Ez a MAR típus növelheti a víz elérhetőségét a száraz évszakok során, csökkentve közben a párolgás mértékét.
3. Dűne szűrés: ez a módszer hasonló alapokon nyugszik, mint a parti szűrés. A dűnék között tavakat hoznak létre, úgy, hogy a lejtés iránya szerint a víz átszivárogjon a dűnerendszeren. Az áramlás során a vízből eltávolíthatóak a szuszpendált szennyező anyagok és a kórokozók. A felszín alatti szűrés során a víz a mélyebben fekvő területeiből vagy a felszín alól termelik ki.

A kiadvány IDE KATTINTVA érhető el.

agotrend.hu / NAK / Gyurmánczi Dániel